Technikatörténeti szemle 10. (1978)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Szekeres J.: A hosszúság mértékegységének története

menyeképpen 1957-ben a méter meghatározással foglalkozó konzultatív bizottság a 86-os krypton izotópot választotta és kiváló metrológiai tulajdonságai alapján javaslatot tett elfogadására. Az Altalános Mérték és Súlyügyi Konferencia 1960 októberében ratifikálta az új méter definíciót, mely szerint a természetes hosszúság a 86-os tömegszámú kryptonatom 2p

10 és 5d

6 energia szintjei közötti átmenetnek megfelelő sugárzás vákuumban való hullámhosszúságának 1 650 763,73-szorosa. Ezt hazánkban az 50/1960. Kormányrendeletben rögzítették. Az elméleti elgondolásoktól eltekintve, hogy a hosszegységet egy természetes, konkrét és elpusztíthatatlan mértékkel helyettesítsék, az új definíciónak előnyei vannak: valamennyi laboratóriumban reprodukálható érték, nem függ egy fémötvözet tisztasági fokától. Mielőtt rátérek a modern hosszmérés nagy pontosságú műszereinek ismertetésére, a tömeggyártással és a cserélhetőséggel kapcsolatos fejlődést foglalom össze. A műszaki mérések a gépgyártásban fejlődésük kezdetén főleg az idomszerek alkalmazására szorítkoztak. Ezt a fegyvergyártás követelte meg, mert ez volt az egyetlen tömeggyártási ág és az egyetlen, melyben tartalékalkatrészeket gyártottak és szállítottak. A XIX. század végén, a XX. század elején már szerszámgépek, varrógépek, dohányfeldolgozó gépek gyártásakor is szükség volt pótalkatrészekre. Feltétlen szükségessé vált a tömeggyártású alkatrészek cserélhetőségét biztosítani. A cserélhetőség fő követelménye az alkatrész mérethelyessége. A gyártás gazdaságos, gyors és pontos méretellenőrzését a gyakorlatban jelenleg is idomszerek alkalmazásával oldják meg. Az idomszereknek két csoportja van: az egyik az állandó méretű idomszer, amelyikkel csak azt állapítják meg, hogy a méret megfelel-e, vagyis számszerű kiértékelés nélkül állapítják meg a mérethelyességet. A másik csoportba a mutató idomszerek tartoznak, amelyekkel a munkadarab névleges méretétől való eltérést számszerűen határozzák meg. Az idomszerek állandóan kopnak, meghibásodnak, azokat időszakonként ellenőrizni kell. Ezt az ellenőrzést a gyári alapmértókkel az üzemi MEO-ban végzik s a selejtté vált idomszert azonnal kicserélik. Sérült, vagy kopott mérőeszköz hibás mérési eredményt ad, ez elkerülhetetlenül selejtgyártáshoz vezet, ami a nemzetgazdaságban súlyos anyagi kárként jelentkezik. Hogy az egész iparban egyöntetű és helyes mérést lehessen biztosítani, az úgy érhető el, hogyha valamennyi mérőeszköz egy közös és megbízható alapra van visszavezetve. Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy az OMH a vállalatok alapmértékeit a nemzetközi alapmértékekből leszármaztatott nemzeti alapmértékekkel összehasonlítja. A vállalatok az ellenőrzéshez és gyártáshoz használt mérőeszközeiket a vállalat alapmórtékeiből származtatják le. A mérésügyi rendszer ilyen felépítettsége biztosíthatja az egyöntetű és helyes mérést nemcsak országon belül, hanem nemzetközi viszonylatban is. És ezzel rátérhetek arra, hogyan történik itthon a hosszetalon képzés, a vállalati alapmértékképzés és az ezzel kapcsolatos KGST együttműködés. A mértékek leszármaztatását vóglapos és végvonásos mértékekre kell elvégezni. A véglapos és végvonásos mértékeknek fény hullámhosszúsággal való összehasonlítására különböző komparátorok készültek, az összehasonlítás lényege a fény interferencia jelenségén alapszik. A hosszmérés ipari alapmértéke a mérőhasáb készlet, melyet a svéd Johansson találmánya alapján (1896) készítenek. Alkalmazásuk sokféle: csőrtartókkal és megfelelő mérőcsőrökkel tetszés szerinti méretű és tűrésű külső és belső méretet ellenőrző