Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Bíró G.: A mérés szerepe a klasszikus fizika történetében

BlRÖ GÁBOR* A MÉRÉS SZEREPE A KLASSZIKUS FIZIKA TÖRTÉNETÉBEN Közismert tény, hogy a fizika „mérő-tudomány". Még élesebben fogalmazva: azáltal vált önálló tudománnyá, hogy sikerült a mérést a természet-megismerésének a szolgálatába állítani. Azt szoktuk mondani, hogy a fizika a filozófiából a reneszánsz idején, az újkor elején azon az úton vált ki, hogy meghonosodott a természet kísérleti vallatása, létrejött a kísérletezés módszere. A kísérletezés célja a fizikában mindig kvantitatív összefüggések megtalálása; a kísérletezésnek a fizikában tehát szükségszerű, lényegi eleme a mérés. Nem is azt vélem bizonyítandónak, hogy a mérésnek középponti a szerepe a fizikában — a fizika születésétől kezdve napjainkig — hanem az előadásban a mérés fizikában játszott szerepének a fizikai kutatás egyéb mozzanatához való viszonyáról szeretnék szólni, illetve arról, hogy néhány történeti szituációban a mérés szerepének eltúlzása vált uralkodóvá és mint minden egyoldalúság ez is negatív következményekkel járt. A fizikai kutatásnak nem egyetlen útja a kísérletezés. A matematika, mint eszköz, szintén apparátusa a fizikai kutatásnak. És itt nemcsak a mérési eredmények matematikai összefoglalásáról, általánosításáról van szó; a matematikai dedukció új ismeretek szerzésének is módszere a fizikában. A matematikai dedukcióval nyert új ismeretek ellenőrzése ismét a kísérletezés. De a matematikai általánosítással szerzett eredményeket nemcsak méréssel ellenőrizni, hanem fizikailag értelmezni is kell. Ha Galileitől Heisenbergig sok változáson is ment keresztül a fizikai kutatás — mind a méréstechnika, mind a matematikai technika vonalán — mégis a fizikai kutatás módszertanában van maradandóság is, és ez éppen a kísérletezés, matematikai általánosítás, fizikai értelmezés mozzanatok megléte, kapcsolatuk, egymásra utaltságuk. A kísérleti vizsgálat — ezen belül a mérés — mindig mozzanata a fizikai kutatásnak. De különböző tudománytörténeti szituációkban a mérés szerepe nem azonos. Az előadásban két olyan tudománytörténeti időszakot szeretnék rekonstruálni, melyekben a mérésnek kiemelkedően fontos szerep jutott a kutatás összfolyamatán belül. És szeretnők megmutatni, hogy mindkét ilyen korszak után olyan periódus következett be, amelyben eltúlzott hangsúlyt kapott a fizikai kutatás egyéb mozzanatával szemben a mérés, olyan eltúlozott hangsúlyt, ami negatív következményekre vezetett. * BME Fizikai Intézet, Kísérleti Fizika Tanszék, Budapest