Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Bíró G.: A mérés szerepe a klasszikus fizika történetében

Az egyik felelevenítendő tudománytörténeti időszak az újkor eleje, a mai értelemben vett fizika kialakulásának időszaka, a másik pedig a klasszikus fizika hatókörének áttörése, a modern fizika létrejöttének korszaka. Galilei illetve Newton életművének fő vonala a skolasztika tudománya ellen irányul. A skolasztika, mint legfőbb ellenfél elleni harcukat meghatározza koruk ismeretszintje és az ezzel együtt adott kutatási eszközök lehetőségei. Természetesen alkotó kutatók számára mind a kor ismeretanyaga, mind kutatási eszköztára csak a kiindulási alap, amelyeket éppen a nagy alkotók fejlesztettek tovább. Galilei életművének legmódszeresebben kidolgozott része a dinamika. Az arisztotelészi mozgástan bírálata képezi kutatásai kiindulópontját. Logikailag feltárva az arisztotelészi állítások ellentmondásosságát: kísérletezni kezd. Kísérletezés és matematikai hipotézisalkotás egymás korrigálásával ismeri fel az esés törvényét. Hipotézisei során Galilei az állandó sebességnövekedést állandó erőhatásnak tulajdonítja. De akkor nem az erőhatás oka vagy a mozgás oka irányában kutat tovább, hanem az esés további törvényszerűségeit keresi. Tudatos módszertani elve nyilvánul meg ebben Galileinek. Nevezetesen Galilei a miért kérdésfeltevés helyett a hogyan-ra helyezi a hangsúlyt. Nem a mérés szerepét hangsúlyozza túl, nem csak a leírást elismerő egyoldalúság ez nála. Hanem: Galilei egész munkássága a skolasztika ellen irányul. A miért kérdésfeltevés a skolasztika jellemzője abban a korban. Nemcsak annyiban, amennyiben az a mi célból-t jelenti; hanem még a mi okból kérdésfeltevést is diszkreditálta a skolasztika, mert rejtett hatásokat, rejtett tulajdonságokat tételezett fel. Amikor Galilei tudatosan a miértet a hogyan-nal cseréli fel, akkor ezzel a módszertani elvvel is határozottan a skolasztika misztifikációi ellen fordul. Ha felidézzük azt az utat, ahogy Newton pl. az általános tömegvonzás törvény felfedezéséhez eljutott, akkor Galileiéhez egészen hasonló kutatásmódszertant találhatunk. Ismeretes, hogy Newton éppen a gravitációval kapcsolatban mondta ki híres hypoteses non fingó tételét. Szigorúan véve hipotéziseket azonban nemcsak az általános tömegvonzás törvény kimondásának útja tartalmaz, hanem maga az általános törvény is csak hipotézis, legalábbis addig, amíg Cavendisch földi kísérletek segítségével ki nem számítja, a benne szereplő állandó értékét, amely speciális esetként magába foglalja a Galilei-féle eséstörvény konstansát éppúgy, mint a Kepler törvényekben szereplő állandót. A Cavendish kísérletre azonban csak egy évszázaddal később kerül sor. . Newton nem tartotta magát ahhoz, hogy őrizkedni kell a hipotézisektől. Azonban az adott korba helyezve a tanácsot, megérthetjük indítékait. Néhány évtizede még a skolasztikus-egyházi dogmák teljes mértékben uralták a fejeket. (Mellesleg szólva nemcsak átvitt értelemben, hanem az inkvizíciós terror értelmében is!) Vagyis a skolasztikus misztifikációkkal szemben volt módszertani elv Newton tézise. Mintegy körülhatárolta. a tudományos megismerés körét, korlátozva azt a kísérletileg vizsgáihatóra. Nem értünk egyet azokkal, akik Newton hipotézisellenes magatartását vitáktól való személyes félelmével magyarázzák,, de azokkal sem, akik a korabeli