Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - ifj. Bartha L.: Hell Miksa és a pontos földrajzi helymeghatározás fejlődése a XVIII. században

A főbb módszerek: 1. A Hold mozgása: a Hold delelési ideje (kulmináció), látszó szögtávolsága más égitestektől, napfogyatkozások és csillagok fedése a Holddal (okkultáció)..2. Minden megfigyelőhelyen egyazon időpontban bekövetkező jelenségek: a Jupiter hodjainak fogyatkozásai. 3. Közvetlen időösszemérés: kronométer, lőpor és rakéta jelzés, és rádió alkalmazása. A Hold helyzete alapján mért hosszúság különbségeket azonban sokáig károsan befolyásolta a holdmozgás elméletének bizonytalansága. Az ebből eredő hibák a XVII. század végén ±0,°5 bizonytalanságot okozott a földrajzi hosszúság megállapításában, de még egy évszázad múlva is ±12'-es hibák mutatkoztak a holdtáblázatokban. (Sadler, 1975.) A X mérési hibája még a XVIII. század végén is 1—10' között mozgott, ami a földfelszínen mérve, közepes földrajzi szélességen mintegy 2—20 kilométeres bizonytalanságot jelent. (Zach, 1798.) A közvetlen összemérések lehetőségét viszont a megbízható kronométerek hiánya gátolta. Még James Cook, aki pedig az elsők közt alkalmazta rendszeresen a kronométert, 1769-ben Tahiti szigetén a pontos hosszúságot a jupiterholdakkal állapította meg. (Woolley, 1975.) Ezért a jupiterholdak fogyatkozásának párhuzamos (correspondeáló) megfigyelése a földrajzi hosszúság különbségek mérésére, a múlt század elejéig általánosan használt eljárás volt. Ismeretes, hogy a módszert már Galilei javasolta, gyakorlatilag alkalmazhatóvá azonban Giovanni Domenico Cassini (1625 —1712) franciaországi csillagász, és a svéd Pehr Vilhelm Wargentin (1717—1783) munkája nyomán vált. (Wolf, II.) A Jupiter holdjai minden észlelőhelyről megfigyelve azonos pillanatban tűnnek el a bolygó árnyékában, illetve bukkannak elő az árnyékból. Az eltűnés és a kibukkanás idejét helyi-időben regisztrálva, egyazon fogyatkozás időpontjainak különbsége megfelel a földrajzi hosszúság különbségének, időmértékben mérve. Cassini javított módszerét alkalmazták az első franciaországi térképezésnél, és az első nagy fokmérésnél is. (Grillot, 1975.) Az eljárás azonban bizonytalanná teszi, hogy a jupiterholdak felülettel rendelkező égitestek, ezért nem egy pillanat alatt, hanem aránylag lassan, fokozatosan tűnnek el és bukkannak elő a bolygó-árnyékban. Könnyű belátni, hogy kisebb nyílású távcsővel dolgozó, vagy gyengébb szemű észlelő számára az eltűnés hamarabb, a kibukkanás később következik be, mint a nagyobb műszerrel dolgozó, vagy élesebb szemű észlelő esetében. (Konkoly, 1892.) • • • '• Ezen a hibán Hell Miksa úgy igyekezett segíteni, hogy külön-külön vezette le a hosszúság különbségeket a párhuzamosan észlelt árnyékbalépések és kibukkanások időpontjaiból, és a két adatsor középértékét tekintette a tényleges X -értéknek. Megfontolása helytálló, mivel a be- és kilépések észlelési hibáinak előjele ellenkező, így középértéküknél a hibák nagyjából kiegyenlítik egymást. (Hell, 1765.) Franciaország második feltérképezése során Cesare-Francois Cassini de Thury (1714—1784) tervbe vette, hogy geodéziai triangulados hálózatot épít ki Párizs és Bécs között, és az első lépésként javasolta a két obszervatórium hosszúság különbségének összemérését. Ennek során személyesen beszélte meg Hell Miksával az észlelési programmot, majd pedig Hell számos európai — és egy dél-afrikai — obszervatórium földrajzi hosszúságát határozta meg, bécsi és