Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - ifj. Bartha L.: Hell Miksa és a pontos földrajzi helymeghatározás fejlődése a XVIII. században

ben készült híres Canviet quadrahsának névleges (nomális) leolvasási pontossága 5" volt. (Klare, 1962.) Harminc évvel később a harmadik francia fokmérésnél használt műszerek elvi hibahatára ±4" körül mozgott. (Zach, 1799.) Az említett értékek azonban csak a szögmérés nominális pontosságát jelentik, míg a tényleges mérési pontosságot további hibák terhelik. Ezért a csillagászati-geodéziai szögmérések pontosságát obszervatóriumi (nagy) műszereknél + 5"-re, szállítható műszerek esetében + 30—60''-re tehetjük. A földrajzi hoszszúság mérésének hibahatára általában +l'-nél nagyobb volt. (Peschel, 1865.) HeíZ Miksa munkássága Mivel technológiai eszközökkel a mérési eszközök pontosságát nem sikerült fokozni, a kor számos kutatója a mérési elvek tökéletesítésére törekedett. Ezek közé tartozott a XVIII. század második felének európai hírű csillagásza, a magyarországi születésű HELL MIKSA (Maximilián), (b) A bajor eredetű családból származó Hell Miksa a Selmecbánya melletti Szélaknán (ma: Banska Stiavnica — Stiavnické Báne, CSSR), született 1720. május 15-én. A jezsuita rendbe lépett, majd Bécsben tanult csillagászatot. Rövid magyarországi oktató tevékenysége után 1755-ben az akkor létesített császári, majd egyetemi Csillagvizsgáló igazgatójául hívták meg Bécsbe, itt működött 1792. április 14-én bekövetkezett haláláig. Hírnevét hamarosan megalapozta az 1756-tól évenként kiadott csillagászati almanachhal, amelyet saját maga állított össze és szerkesztett,, „Ephemerides Astronomicae anni... ad meridionum Vindobonensem" címen. A párizsi Obszervatórium évkönyvei után („Connaisance des Temps") ez volt Európában a második csillagászati-geodéziai-navigációs célra használható Évkönyv. (Pinzger, 1920., Poggendorf, I.) Hell elsősorban észlelőcsillagász volt, igen sokirányú és értékes megfigyelő munkát végzett. Geodéziai munkával valószínűleg Josef Liesganig (1717—1799) osztrák csillagász-kartográfus ösztönzésére kezdett foglalkoni. (c) Ausztria és Magyarország első nagy feltérképezésénél, 1768-tól már szakértőként közreműködött. Amikor VII. Keresztély, Dánia és Norvégia királyának felkérésére 1788 —69-ben a Skandináv félsziget legészakibb pontjánál fekvő Vardö (Vard0) szigetére utazott, hogy megfigyelje a Vénusz átvonulását, a napkorong előtt, számos dániai, svédországi és norvégiai helység helyzetét határozta meg. (Bartha, 1969.) Ugyancsak több pont helyzetét határozta meg Magyarországon is (1776). Legfontosabb tevékenysége azonban ezen a téren a földrajzi hosszúság és szélesség meghatározásának tökéletesítéséhez fűződik. A földrajzi hosszúság (X) -problémája ; A földrajzi hosszúság megállapítása a múlt század közepéig a csillagászati földrajz állandóan visszatérő nehézségét jelentette. A Föld forgása révén két, különböző meridiánon fekvő pont hosszúság különbsége a két meridiánkör helyi idő különbségéből vezethető le. Ezért a X pontossága mindenkor az időmérés és az időmérő eszközök (órák) függvénye.