Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - ifj. Bartha L.: Hell Miksa és a pontos földrajzi helymeghatározás fejlődése a XVIII. században

ifj. BARTHA LAJOS* HELL MIKSA ÉS A FÖLDRAJZI HELYMEGHATÁROZÁS PONTOSSÁGA A XVIII. SZÁZADBAN A műszerek és mérések pontossága A XVII. század végétől világszerte egyre nagyobb figyelmet fordítottak a csillagászati-földrajzi helymeghatározások pontosságának növelésére. Az első nagy francia fokmérés megkezdése 1680-ban, majd az ezt követő földmérések, amelyek bolygónk méretének megbízható ismerete mellett a méretrendszer kialakítására vezettek, elsősorban a földrajzi szélesség és hosszúság meghatározásának pontosságán alapultak. Ugyancsak csillagászati úton meghatározott alappontokat — bázisokat — igényeltek az átfogó és a részletes térképező munkák is. Mindezeknek a méréseknek megbízhatósága végső soron a műszerek pontosságától, a mérésnél felhasznált égitestek helyzetének ismeretétől és az alkalmazott módszerektől függött. A XVIII. század végéig az asztronómiai és geodéziai szögmérések általánosan elterjedt műszerei a negyedkörív szögbeosztású quadrans-ok, egyes esetekben kör-sectorok voltak. A szög-beosztás részleteinek fokozására — mechanikus körosztógépek hiányában — a fokbeosztást hordozó körívek rádiuszának növelése kínálkozott. Ezért a XVIII. század végéig a műszerkészítők az obszervatóriumokban szilárdan felállított, beépített quadransainak kör rádiuszát 5—8 lábra (1,5—2,5 méter), a szállítható mozgó quadransokét 2—3 lábnyira (0,5—1 méter) növelték. A közvetlen körbeosztás leolvasási pontosságának növelésére a Vernierskála, a nóniusz beosztás és a mikrométerek (a) alkalmazása mutatkozott a legcélszerűbbnek. Mindezekkel az eljárásokkal együtt sem sikerült a század végéig a ±1" (szögmásodperc) mérési pontosságot túllépni. A Királyi Greenwichi Obszervatórium (Royal Greenwich Observatory) 1725-ben felszerelt Grahamféle 8 lábas (2,4 m) faliquadránsának közvetlen beosztása 5'-es közökre terjedt, a leolvasás Vernier-skálával és beállító mikrométerrel 0,5—l"-re volt biztos. (Chapman, 1975.) Az Eszterházy-csillagvizsgáló „nézötornyában", (a Speculaban) 1780-ban felszerelt, hasonló méretű Sisson-féle nagy quadrans 0,°1 közvetlen osztású skálájának leolvasása ugyancsak l"-et engedett meg. (Bartha, 1967.) Ugyancsak nem tapasztalható számottevő javulás a hordozható, illetve szállítható műszereknél sem. Christian Mayer mannheimi csillagász-geodéta 1757* 1021 Budapest, Dénes u. 4.