Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Balázsovich B.: A méterrendszer jelentősége az építéstechnikában

A téglaméretek ugyanolyan vagy talán még nagyobb változatosságot mutatnak az építéstörténet során, mint a hosszmértékegység. A falazótéglák anyaga és alakja már több, mint ötezer éve kialakult. Közös jellemzőjük, hogy egyegy darab súlya 3—5 kg, akár vályog, akár égetett tégláról van szó, hiszen a kőműves a téglát félkézzel illeszti helyére. Már az ókorban is ilyen téglákat használtak, közel 1 láb hosszúságban, y

2 láb szélességben, illetve vastagságban. Ez az általános összefüggés a változatos mértékrendszerekkel. A méretváltozások további oka a téglák égetési zsugorodásában rejlik, vaalmint befolyásolja a falazóhabarcs szükséges vagy számításba vett vastagsága. Eltekintve Mátyás király építkezéseitől, amelyeknél 25x18x7 cm-es téglát használtak, a régi magyar téglák méretei megközelítik az 1 láb hosszú V2 láb széles Ví láb vastag méreteket, azaz 30x15x6 cm és 32x15,5x7,5 cm közötti méretű téglákat vetettek és égettek. A belőlük rakott pl. egy tégla vastagságú falat nevezték 1 lábnyinak. Magyarországon a történelmi körülményeknek megfelelően az osztrák befolyás érvényesült és a bécsi mértékrendszert használták, mégpedig kétféle változatban: az építéstechnikában a tizenkettes felosztást, a földmérésben a tizedes vagy mezei ölet, lábat. Az épületkitűzésnél, felmérésnél használt tizenkettes rendszer az anyagmennyiség megállapításánál és az elszámolásnál vált bonyolulttá. A terület és térfogat kiszámításánál segédmennyiségeket kellett bevezetni, azokkal számoltak: a hasítvány és köbhasítványmértékkel. A számolást példával illusztrálom BEREGSZÁSZI Pál útmutatása alapján, aki 1819-ben ezt írja: „Mikor az ember valamely Épületet tétet, legelső kérdése is az, hogy mibe kerül?'s kivánnya tudni, hogy mennyi számú Matériáiét, t. i. követ, téglát, meszet, homokot, fát, vasat's a't. szerezzen össze;..." Az anyagokat „kubiköl"-ben, „kubikláb"-ban, a téglát ezer darabban számolja. Az 1. ábrán a hasítványmértékek értelmezését mutatom be. Területszámításnál az 1 öl magasságú és 1 láb, 1 hüvelyk stb. szélességű idomok adják a hasítványmértékeket. Egy hasítványláb, mint látjuk, 6 négyzetláb. A köbhasít^ ványmértékek az ábra alsó részén láthatók. Egy köbhasítványláb 36 köbláb. A 2. ábra „A" részében írtam fel BEREGSZÁSZI Pál példájának részletes kiszámolását és az átszámítást négyzetmértékre, az akkoriban alkalmazott módszerrel. A „B" részben egyszerűbben oldjuk meg a feladatot az ölek és lábak hüvelykké való alakításával. Az eredmény ugyanaz. A tizedes mértékrendszerben való számolás még egyszerűbb, gyorsabb, nem kell különböző váltószámokat használni. A drága — házi vagy kisüzemekben égetett — téglát ekkoriban csak igényes épületekhez használták. A lakóházak Pesten és Budán vályogtéglából épültek, míg az 1838. évi nagy árvíz romba nem döntötte azokat. A „Szépítési Bizottmány" szinte azonnal intézkedett és 1839-ben „Közönséges építési rendszabás"-t adott ki. Ez volt első építésügyi szabályzatunk. A vályogfalak készítését eltiltotta és meglehetősen vastag főfalakat írt elő, két láb (kb. 63 cm) minimális erősséggel. A rendelkezés megengedte az olcsóbb, homokkőből és téglából készült vegyesfalazatok építését, A tégla ipari tömeggyártása Hoffmann-féle körkemencéd