Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Bendefy László: Magyar földmérők arcképcsarnoka

igazgató közlése szerint — ez a kötet egy tervezett sorozat első tagja, s ami ebből esetleg kimaradt, azt megtalálja majd az olvasó a következő kötetekben. Az előszóban Tárczy-Homoch Antal akadémikus figyelmeztet arra, hogy például a bányamérnökök geodéziai tevékenysége még igen kevéssé ismert. Ezen a téren valóban sok még a kutatni- és feltárni való. Ami a kiválasztásnak a módját illeti, nagyon meg kell gondolnunk, milyen mércét alkalmazzunk. Ha (egyelőre az első kötettel) be akarjuk mutatni a magyar földmérők kiválóságait egy ebből a célból szerkesztett kötetben, jogos az a feltételezés, hogy azt a 40 magyar geodétát választjuk ki, akik valóban érdemlegesen előbbre vitték a földmérés tudományát. Ide értjük — természetesen — a kartográfiát is. Végigszaladva a névsoron, megakad a szemünk Alexander Neu (magyarítva: Neu Sándor) ezredes személyén. Magyar volt talán ez a derék osztrák hadmérnök? Vagy tett valami olyan egyedülállóan nagyot és újat, amiért a magyar földmérőknek ebben az illusztris névsorában helyet kellett kapnia? Vagy Kvassay Jenő. Kiváló vízépítő mérnök, de mint geodéta, nem illik bele ebbe a csoportba. Eötvös Lorándról még csak megindokolható, hogy miért gyarapítja a sort (gravitációs inga, Föld-alak meghatározás), de Petzvál József és Miller Albert, ugyancsak Majzik Miklós egy-egy ügyes, de nem sorsdöntő jelentőségű találmányukkal még nem állíthatók Eötoössel egy sorba. Süss Nándor kiváló műszerész, oktató, gyáralapító stb. volt; igen nagy érdemeket szerzett a magyar „prácíziós műszeripar" kifejlődése, különösen az Eötvös-ingák gyártása és elterjesztése terén; de nem volt geodéta, és csak távoli, közvetett kapcsolatai voltak a földméréssel. Végül a két Bedekovich Lőrinc és Hajnal Nándor: kiválóan szorgalmas, feladatukat nagyon értő mérnökök voltak, de semmi újat nem alkottak. Egy későbbi kötetben lett volna helyük, ahol hasonló egyéniségeket mutathatnak be a szerzők. Ugyanakkor nagyon érdemes, úttörő munkát végzett egyéniségek (Lipszky János, Bogdanich Imre Dániel, Müller Ignác, Hankó Géza stb.) kimaradtak a negyvenek közül. Bogdanich a Lipszky-féle térképhez létesítette az asztrogeodézai alaphálózatot és munkájának vértanújává vált. Maga Lipszky is egyedül végezte a térképszerkesztés idegőrlő feladatát és ebbe fiatalon belerokkanva túl korán fejezte be életét. Ami a katonai hivatást választott mérnököket illeti, a személyek megválasztása maradéktalanul szerencsés volt. De tegyük mindjárt hozzá, hogy ebben a csoportban annyi kiválóság működött, hogy a legridegebb tárgyilagossággal is kitelnék egy hasonló kötetnek fele az ő soraikból. Reméljük, erre is mihamarabb sor kerül. Ami az írott szövegeket illeti, azokba nagyon elvétve akadunk egy-egy hibás szóra, vagy olyan megállapításra, amellyel nem érthetünk egyet. így: Lozarus Rosetus térképe nem több száz, hanem több, mint 1200 helységnevet tartalmaz. — Hevenesi Gáborról érdemes tudnunk, hogy a nagyszombati, a gráci, és a bécsi egyetemnek volt a tanára, sőt az utóbbinak rektorává is választották! — Mikoviny Sámuelt a berlini (porosz) tudós társaság (-akadémia) tagjává választotta. Az erről szóló jegyzőkönyvi bejegyzés legutóbbi háború alatt meg-