Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Bendefy László: Magyar földmérők arcképcsarnoka

szakálltalan férfiú. Egész megjelenése arra vall, hogy a kép 1830 táján készült a rebellisnek tartott kiváló igazgató-mérnökről; akkor, amikor már visszahelyezték Budáról Nagyváradra, Lányi pedig a Tisza-mappáció vezetőjeként a közelben dolgozott. Az eredeti, korabeli aranyozott ökörszemes keretben lévő kép nagysága: 70x45 cm. Ismeretlen személy vásárolta meg; a BÁV a képről sem fényképet nem készíttetett, sem megvásárlójának személyi adatait nem jegyezte fel. (A recenzor nagy hálával fogadna a kép utáni nyomozásban mindennemű segítséget.) Végül a Mi/coriny-arcképről néhány szót. Ezt a portrét a művész (a Bányászati és Kohászati Egyesület számára) már egyszer megfestette. Az itt közölt arckép, amelyről Faller Jenő bebizonyította, hogy merő fantáziarajz (Bányászati Lapok 94. évf. 1961. 65—69 old., ábrákkal), mint művészi produktum kitűnő, de nem Mikovinyt ábrázolja. Mikovinynek valóban hű arcképét két kitűnő festőművész készítette el: Bartha Zoltán és Tempinszky István, a bárósított Mikouiny-család (M. S. elsőszülött fiának leszármazottjainak) megőrzött arcképei és a kismartoni hercegi arcképgyűjtemény, valamint ZeZier Sebestyénnek rézmetszete alapján. Mindkettőt, valamint Féttich Nándornak a Beszédes József Múzeum számára készített akvarell portréját a „Mikoviny Sámuel megyei térképei ..." stb. című munkám (Akad. Kiadás 1977.) I., illetve II. kötetében közlöm. Liesganig portréját illetően erős kétségeim vannak a rajz hitelessége felől. A vele egyidőben udvari kamarai szolgálatot teljesítő jezsuita professzorokról készült egy-egy rövid életrajzot és arcképet tartalmazó kiadvány. Ez megtalálható az ELTE és a budapesti Hittudományi Akadémia könyvtárában, valamint az esztergomi Érseki Főegyházmegyei Könyvtárban. Kérdés, hogy ennek figyelembevételével készült-e Liesganig arcképe. A fentebbi észrevételekhez tartozik még az is, hogy egyes személyek, akiket a még ma is élő kartársak is nagyon jól ismertek, az arcképcsarnokban közölt portrék alapján egyszerűen felismerhetetlenek. Ilyen például Szilágyi Béla államtitkár, az Állami Földmérés volt vezetőjének arcképe, összehasonlítva ezt a képet Manno Miltiadesnék Szilágyiról teljes oldalnézetben készített portréjával, vagy Ruff (Rudnóy) Ferencnek a Háromszögelő Hivatal tagjairól az 1920-as években készített albumában levő Szilágyi-arcképpel, megállapítható, hogy az ő arca merőben más jellegű. Ugyanebben az albumban megtalálható Gárdonyi Jenőnek igen jól sikerült, hiteles arcképe. Oltay Károly hiteles portréja egykori tanári szobájában a falon függ. Érdemes lett volna a megtekintésre. ZÍZés Istvánt is csak azok vélik felismerni, akik a kép aláírását olvassák. Basilides Sándor valóban nagy művész. Az 1970—1973. között készített portréi kitűnőek. Az 1976-ban készítettek közül csak Hevenesi Gáborét tartjuk kifogástalannak. Ebből arra következtethetünk, hogy a művésznek átadott forrásanyag (fényképek stb.) összegyűjtésére nem állott kellő idő, vagy alapvető információ rendelkezésre. * * * Ami a mérnök, illetve tudósportrék összeválogatását illeti, nem mellőzhetünk néhány megjegyzést. Figyelembe kell vennünk azonban, hogy Tóth Lajos