Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Bendefy László: Magyar földmérők arcképcsarnoka

meg.) Amit megírtak, vagy képben, térképpel ábrázoltak az ilyen vagy rokontárgyú tanulmányokban és könyvekben, azt néhány évtizeden belül óhatatlanul forrásként használják a jóhiszemű kutatók. Ebből a szempontból tekintve a „Magyar földmérők arcképcsarnoká"-t, néhány megjegyzést kell tennünk. Legkevésbé sem fontoskodásból, hanem a későbbi kutatókkal szembeni felelősségtudatból. Le kell rögzítenünk néhány észrevételt, melyek nélkül a szóbanforgó kiadványban foglaltak félreértésre adnának alkalmat. Megjegyzéseink részint az ikonográfiái-, részint a históriai anyagra vonatkoznak. Az ikonográfiaiak teljesen függetlenek az arcképek művészi becsétől. Annál inkább meg kell tennünk megjegyzéseinket, mivel a kiadványnak nagy hiányossága, hogy nem tartalmaz kimutatást arról, hogy az egyes arcképekhez milyen forrást használtak fel. Ezt az egyetlen lapot igénylő kimutatást szükséges lenne mihamarább elkészíteni és a kötetbe helyezve pótolni. * * # Mindenekelőtt meg kell mondanunk, hogy Lossai Péter, Lázár deák, Mikoviny Sámuel, Bedekovich Lőrinc és Huszár Mátyás arcképe fantáziarajz. Lossairól és Lazarus Rosetusról semmiféle arckép sem maradt reánk. Még súlyosabban kifogásolható, hogy Lazarus, azaz Lázár deák arcképeként Wolfgang Lazius (Lázárral egykorú) osztrák kartográfus arcképét adták közre a szerkesztő munkatársai. Bedekovich Lőrinc arcképét egy sajátkezű térképe őrizte meg, ahol asztalfelvétel közben látjuk a jónevű mérnököt. Az életrajz írója azonban átvette Fodor Ferenc tévedését, aki „A magyar térképírás" c. munkájában csodálkozik azon, hogy ez a kemény fából faragott magyar inzsellér még 80 éves korában is terepmunkát végez! Nem jött rá ugyanis Fodor, hogy két Bedekovich Lőrinc volt, apa és fia. A Bedekovich-hoz írott életrajzból ez a kettősség ugyancsak nem tűnik ki. Ezért Basilides Sándor is egy aggastyánt rajzolt a jóképű, magas termetű, fürgén mozgó ifjú Bedekovich helyébe, kinek alakját és ábrázatát Fehrentheil—Gruppenberg László a Térképeszti Közlönyben (4. kt. 1937) hasonmás alakban közölte. Huszár Mátyásnak a kiadványban közölt arcképe szintén fantáziarajz. Fettich Nándor készítette az 1940-es évek elején a siófoki Beszédes József Múzeum számára. Az ábrázolás alapjául az ELTE Embertani Intézete rendelkezésre bocsátotta az Aranyosmarót—Kisherestyén környéki arctípusokat összesítő gyűjteményét. Azóta azonban, 1975 tavaszán, a Bizományi Áruház Vállalat művészeti osztálya által a MOM kultúrházában rendezett kiállítások és aukción felbukkant Huszár Mátyás valódi arcképe: Lányi Sámuel mérnök és festőművész olajportréja. Lányi, fiatal mérnök korában Nagyváradon, majd Budán, Huszár beosztottja volt. Egyidőben festette meg saját arcképét (lásd e kiadványban a 28. oldalon) és Huszár portréját is. Mindketten fehér ingben vannak. Lányi fején van a forradalmi haladást kívánókra jellemző vörös frigiai sapka. Huszár a kezében szorongatja. Lányinak arcképén nyakkendője nincsen, Huszár Mátyásén a lazán megkötött vörös nyakkendő feltűnően hangsúlyozza a nyári melegre valló, félig begombolt ing fehérségét, melyet a fekete nadrág fölött textilanyagú öv zár le. Huszár kék szemű, réveteg arcú, vörösesbarna hajú és bajszú