Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Bendefy László: Magyar földmérők arcképcsarnoka

A kiadványban felsoroltak szakképzetségük és foglalkozásuk szerint így csoportosíthatók : Polgári mérnökök: Lossai Péter (1500 körül), Lazarus Rosetus (Lázár deák) (1480—1526 körül), Bedekovich Lőrinc (1750 után), Huszár Mátyás (1778—1843), Beszédes József (1787—1852), Lányi Sámuel (1791—1860), Vásárhelyi Pál (1795—1846), Hieronymi Ottó Ferenc (1803—1850), Halácsy Sándor (1837—1885), Kvassay Jenő (1850 —1919), Gánóczy Sándor (1861—1938), Majzik Miklós (1868—1921), Szilágyi Béla (1878—1964), Hajnal Sándor (1879—1966), Gárdonyi Jenő (1880—1939), Papp Gyula (1888—1954), Szepessy József (1891—1958), Tátray István (1893—1941), Illés István (1896—1959). Egyetemi tanárok: Zsámboky János (1531—1584), Hevenesi Gábor (1656—1717), Mikoviny Sámuel (1700—1750), Liesganig József (1719—1799), Petzvál József (1807—1891), Miller Albert (1818—1898), Kruspér István (1818—1905), Cséti Ottó (1836—1906), Eötvös Loránd (1848—1919), Fuchs Károly (1851—1916), Bodola Lajos (1859— 1936), Jankó Sándor (1866—1923), Fasching Antal (1879—1931), Oltay Károly (1881—1955), Sébor János (1890—1965), Rédey István (1899—1968). Katonai mérnökök: Mikoviny Sámuel alezredes (1700—1750), Neu Sándor ezredes (1736—1803), Tóth Ágoston ezredes (1812—1889), Hajts Lajos tábornok (1866—1933), Fasching Antal tart. százados (1879—1931), Rédey István ezredes (1899—1968). Térképszerkesztő mérnökök: Lazarus Rosetus (1480—1526 körül), Zsámboky János (1531—1584), Hevenesi Gábor (1656—1717), Mikoviny Sámuel (1700—1750), Karács Ferenc (1770— 1838). Műszerszerkesztők: Süss Nándor (1848—1921), Miller Albert (1818—1898), Kruspér István (1818 —1905), Cséti Ottó (1836—1906), Eötvös Loránd (1848—1919), Bodola Lajos (1859 —1936), Oltay Károly (1881—1955). A mérnökök életrajza utána a mű az arcképeket készítő Basilides Sándor életrajzával és művészi pályájának méltatásával zárul. A művész munkája valóban minden dicséretet megérdemel. * 9 * Mindezek előrebocsájtása után rátérhetünk a kiadvány geodéziatörténeti anyagának közelebbi áttekintésére. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznunk kell, hogy többé-kevésbé minden írásmű, amely valamiféle történeti vonatkozású esemény vagy folyamat leírását is közli, annak a nemzedéknek, amely a szóbanforgó eseményeknek vagy folyamatoknak közvetlen tanúja nem volt, történeti értékű forrássá válik. (Gondoljunk csak Jókainak néhány regényére, melyekben a pusztító komáromi földrengést vagy a Szegedet elsöprő árvizet írta