Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Bendefy László: Magyar földmérők arcképcsarnoka

A könyv végig vezet az 1870—1880-as évek legfontosabb találmányain és technikai alkotásain. A 11 oldalnyi terjedelmű bevezetés az összeállítás célkitűzései mellett a kor műszaki ismereteinek áttekintését nyújtja. A következő, alig egy oldalnyi ismertetés az illusztrációk technikájáról, a fametszetekről szól. Főbb fejezetei: Vasutak (19—43 oldal); Mezőgazdasági gépek (44—45 o.); Gázgépek (46—47 o.); Légnyomásos posta- és személyszállítás (csőposta, 48—50.); Hajóépítés és hajózás (51—65 o.); Bálnavadászat (66—74 o.); A léggömbök és a léghajó közlekedés (75—84 o.); A tükröstávcsövek (85—88 o.); A varrógép (89 —97 o.); Papírkészítés 98—100 o.); Elektromosság (101—113 o.); Morse- és más távíró rendszerek — pl. még a galambposta is! — (114—136 o.); Telefon: (137— 139 o.); A fonográf (140—142. o.). A bemutatott ábrák közt egyaránt találunk nézeti rajzokat, mai értelemben vett „riportképeket", műszaki- szerkezeti- és működési vázlatokat. Az öszszeállítók láthatóan arra törekedtek, hogy ne az unos untalan újra-reprodukált képeket közöljék, hanem az esetleg jól ismert gépek, eszközök ritkán bemutatott ábráit. Egyik-másik kép bizonyára a szakemberek számára is újdonság, mint pl. a légnyomással hajtott vasút (49. old.), vagy az un. panteleográf, a képtávíró őse (123—124 old.). Az illusztrációk, négy kép kivételével, a híres — és ma már gyakran forrásmunkánként használt — „Buch der Erfindungen"-ből származik, így lényegileg az 1876—1880 közti időszak műszaki és tudományos közleményeinek ábráit reprodukálja. Ez az összeállítási mód abból a szempontból is hasznos, hogy hozzáférhetővé teszi a ma már szinte beszerezhetetlen kötet ábra anyagának egy részét. Másrészt viszont vitatható, hogy nem adott volna színesebb, változatosabb korképet, ha különféle korabeli képeslapok eredeti illusztrációiból gyűjtik össze a kötet képeit? Több kifogás érheti a magyarázó szöveget. Egyfelől némelyik leírás az érdeklődő, de szakmailag tájékozatlan laikus számára keveset mond, szakembernek viszont nem elég részletes. Másrészt adatai itt-ott pontatlanok is. Feltétlenül hasznos lenne egy hasonló jellegű kötet kiadása hazánkban is (de nem e német mű nyomán). Talán annyi bővítéssel, hogy a korabeli gép vagy műszer képe mellé a mai típusok fényképeit is mellékelni lehetne. ifj. Bartha Lajos RAUM FRIGYES (SZERK.): MAGYAR FÖLDMÉRŐK ARCKÉPCSARNOKA. — Tárczy—Hornoch Antal akadémikus előszavával; Tóth Lajos és Kovács Béla ajánlásával. (Budapest, 1976. 90. old. — 40 arcképpel.) A Budapesti Geodézia és Térképészeti Vállalat fennállásának 25-ik, a székesfehérvári Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar pedig megszervezésének 10-ik évfordulójához érkezett. Ez alkalomból a két intézmény igazgatói közös munkával és anyagi ráfordítással egy tartalmában úttörő jellegű munkát adtak ki. Címe: „Magyar földmérők arcképcsarnoka". Miként Tóth Lajos, a BGTV igazgatója a könyv utószavaként beiktatott „Ajánlás"-ban hangsúlyozza, ezzel az összeállítással nem törekedtek teljességre. Eleve tudatában voltak annak, hogy a válogatás nem teljes és nem elégséges a magyar geodézia fejlődéstörténetének áttekintésére. Ezért ezt a kötetet egy sorozat elsejének tekintik.