Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Bendefy László: A Hadtörténeti Térképtár újabb térképtörténeti hasonmás kiadványsorozata

Az eddig említett két sorozat térképei (kettő kivételével) nem magyar —, hanem csak Magyarországot ábrázoló mappák. Mint „hungarica" anyag érdekelnek bennünket, sőt nagyon is értékesek mind földrajzi, mind kartográfia —, had- és köztörténeti szempontból, de nem tudják feledtetni azt a tényt, hogy a régi térképeket szerető közönség ezeken a hasonmás példányokon keresztül még mindig nem lát bele a XVI—XIX. századi hétköznapi magyar mérnöki, illetve földmérői és térképészeti tevékenység mesterségbeli titkaiba; ily módon nem ismerheti meg annak sem módszereit, sem eredményeit. Ezért ülvözöljük, különös örömmel a most megjelent 3. sorozat hat hasonmás térképlapját, mert ezzel a válogatással Csendes László — véleményünk szerint — az egész kiadványsorozatot a várt leghelyesebb útra segítette. A jelenlegi kiadványsorozat időrendileg — bizonyára tekintettel az 1975-ös kettős Mikoviny — jubileumra — három nagyon szép Mikoviny — mappával kezdődik. 1. Hont vármegyének Mikoviny szerkesztette térképéből a Hadtörténeti Térképtár két kifogástalanul szép példányt is őriz. Mindkettő a Bél Mátyás-féle nagy földrajzi mű számára készült, a G. D. Chr. Nicolai-féle rézmetszetről. A megyehatárok kézzel színezettek. Nagyságuk: 55x40 cm kül-, illetve 52x38 cm belméretű. Megállapítható, hogy az ebben a sorozatban sokszorosított Hont vármegye térképe nem a Béí-féle kötetből való, t. i. hajtogatás nyoma a lapon nem látható. Mivel pedig eredetije a bécsi Kriegsarchiv gyűjteményéből került hozzánk (jelzete: B IX. a. 622), nyilvánvaló, hogy a XVIII. században az Udvari Haditanács térképgyűjteményének darabja volt. A térkép kartográfiai megbízhatóságát Mikoviny Sámuel asztrogeodéziai észlelései biztosítják, hogy az a rézmetszés során sem torzult, Nicolai érdeme. A metszet finom domborzatrajzát a hasonmás-nyomat kellő érzékelhet őséggel, sőt talán az eredetit is meghaladó finomsággal adja vissza. A metszet 1734 és 1736 között készült 1:165 600 méretarányban. A megyehatárok kézzel színezettek. 2. A sorozat második darabja Északnyugat-Magyarország térképe. 1739-ben, a pestis-járvány idején készült, hogy a hatóságok feltüntethessék a veszedelmes járvány miatt elrendelt zárlatok (kordonok) határvonalait. Mindez a térkép feliratából is kiolvasható. Ez a térkép 83,7x75,7 cm kül-, illetve 80x71 cm belméretű. Jelzete: B IX. a. 537. Méretaránya = 1:216 000. Ugyanez a mappa Bécsben is megtalálható az Albertina-gyűjteménynek abban a kollekciójában, amely VI. Károly osztrák császár személyes használatára készült (3). A bécsi példány azonban olyan sötét rajzú, hogy részletesebb tanulmányozásra alkalmatlan. A Hadtörténeti Térképtár példánya ezzel szemben nagyon tiszta rajzú. Hasonmás példányáról elmondható, hogy a sokszorosított másolatok az eredeti példány szépségét és tökéletességét is felülmúlják. E térképet Mikovinynek egy — feltehetően sajátkezű rajza díszíti. Tárgya szerint Mikovinyt és segédjét ábrázolja földrajzi helymeghatározás közben. A térképet tulajdonképpen ez a nagy gonddal kidolgozott tudománytörténeti vonatkozásban különösen jelentős ábra teszi fölöttébb értékessé (V. ö. 3; p. 37).