Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Vámos Éva: A Selmeci Műemlékkönyvtár

Az érdekes cikksorozatot Rév Pál és Bálint Sándor zárja. Rév a Lampich Árpád által tervezett L—2 „Róma" repülőgépről ír, amely a magyar aviatika történetének egyik nevezetes emléke és a múzeum repüléstörténeti kiállításának értékes eredeti objektuma. Bálint ugyancsak magyar gyártmányú közlekedési eszközzel, a bulapesti taxi-közlekedés fejlődésében nagy szerepet játszott Magomobil személygépkocsival foglalkozik. Barkóczi Jolán a szakkönyvtárak egyik különgyűjteményéről ad tájékoztatást, kiegészítve a Magyar Államvasutak állomási biztosító berendezéseiről szóló szabályrendeletek katalógusát. Az évkönyv végén a múzeum munkatársai által 1974—75-ben publikált írások részletes bibliográfiája található. A kötetet természetesen igen gazdag fotóanyag és több rajz élénkíti hitelesítve és értelmezve a tanulmányokat és ismertető cikkeket. Szitár László ZSÁMBOKI LÁSZLÓ: A SELMECI MŰEMLÉKKÖNYVTÁR (A Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könytárának Kiadványai, 17. sz. Miskolc, 1976. 73.1.) A mű elején a szerző röviden ismerteti az 1735-ben a Selmeci Bányaiskolával együtt létrehozott gyűjtemény történetét. A könyvtár magját a selmeci bányamérési hivatal könyvállománya, valamint azok a könyvek képezték, amelyeknek tankönyvként való beszerzését az iskolát alapító udvari kamarai leirat előírta. Megvásárolta J. T. A. Peithner professzor jelentős gyűjteményét is. A későbbiekben az akadémia 1770-es alapítólevelében meghatározott gyűjtőkör szerint vásárolták a könyveket. A mű nagy részében a szerző a könyvtár állományát vizsgálja. Az összesen 29 ezer kötetnyi gyűjteménynek azt a legrégebbi részét elemzi, amely 1862. előtt került a könyvtárba. Ennek a 3517 műnek (7353 kötet) 76%-a a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem külön erre a célra berendezett könyvtártermében van elhelyezve, 22,1%-a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tulajdona, 1,9%-a pedig elveszett. (Ennek az állománynak 1850-ig gyűjtött részéről — 1973 óta — nyomtatott katalógus áll a kutatók rendelkezésére, mely ugyanebben a sorozatban jelent meg). Más korabeli jelentős gyűjteményekkel (Egyetemi Könyvtár, pécsi Klimo-gyűjtemény, Nemzeti Múzeum könyvtára) összevetve, a szerző kimutatja, hogy a Selmeci Műemlékkönyvtár a XVIII—XIX. sz.-ban hazánk legnagyobb bányászati és természettudományos könyvtára volt. A gyűjtemény közelítőleg tartalmazta a korabeli Európában e témákban megjelent összes fontosabb munkát, bár számos angol és francia szerző műve csak akkor került el ide, amikor német fordításban is hozzáférhetővé vált. A szerző külön felhívja a figyelmet a könyvtár gazdag szakfolyóirat állományára, melynek legtöbb darabja induló évfolyamától található meg a gyűjteményben. Az elemzés második részének tagozódását a XIX. sz. második felében használt szakrend határozta meg. (Ekkor 12 szakcsoportot alakítottak ki: matematika és bányászat — fizika és kémia a bányászat számára — ásványtan és bányászat — bányászat — kohászat — sótermelés — pénzverészet, érmészet, — erdészet — technológia — vegyes tartalmú tudományos művek — irodalom — térképek). Ilyen tizenkettes felosztást a szerző csak a bécsi udvari kamara bá-