Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Hronszky I.: A gőzsűrűségmérések és a XIX. századi atomelmélet

nül onnan ered, hogy... különböző módszereket követtek, amelyek néha ugyanahhoz az eredményhez vezettek, de amelyeket a legtöbb esetben nehéz összevetni". „Ezért — mondta — elhatároztam, hogy egy kisérletsorozatot végzek, hogy sok test atom molekulasúlyához eljussak gőzük vagy gázuk sűrűségének mérése útján."

10 „Ehhez el kell fogadni, hogy az elasztikus fluidumokban azonos körülmények között azonos számú molekula van. Ennek közvetlen következménye — hangsúlyozta —, hogy az egyszerű gázok molekuláit úgy kell tekinteni, mint amelyek egy végső felosztásra érzékenyek ... amelyik a keletkező vegyület természetének megfelelően változik."

11 Világosan látja ugyanakkor, hogy ez a következtetés, amit ő Amperének tulajdonított, súlyos problémát állít az atomsúlymeghatározások elé. Idézzük megállapítását: „A kérdést e nézőpont szerint figyelembe véve, hamarosan észrevesszük, hogy az igazi atomok meghatározása a gázok vagy gőzök (sűrűségének mérése) útján a tudomány pillanatnyi állása mellett meghaladhatatlan nehézségeket képez. Valóban, ha egyszerű test molekulái (atomjai) gázállapotba jutva még mindig bizonyos mértékben csoportosultak maradnak, akkor jól összehasonlíthatjuk ezeket a testeket olyan körülmények között, amikor azonos számú csoportot (molekulát) tartalmaznak; de pillanatnyilag lehetetlen azt megismernünk, hogy ezek mindegyikében hány elemi molekula (atom) van."

12 A helyzet ellentmondásossága Dumas számára nyilvánvaló volt: helyes atomsúlyértékek nélkül az atomelmélet önkényes maradt, noha „csodálatos koncepció jelentősége mindennap növekszik", ugyanakkor, legalábbis így látta, nincs biztos elv, amelynek alapján következtetni lehetne az elemmolekulákban levő atomok számára. Ezért Dumas az atomsúlyértékek biztos megállapítását — legalábbis mérései idején — lehetetlennek tekintette. Ugyanakkor világos számára, hogy rendkívül fontos lépést jelentett egy pontos módszer kidolgozása az egyszerű és összetett testek gőze sűrűségének megállapítására. „Ez valóban az egyetlen út, amelynek segítségével eljuthatunk valódi összetételük megismeréséhez, valamint az egyetlen, amelyik helyes eredményeket szolgáltathat azon kérdések megvilágítására, amelyek a testek molekuláris elrendeződésére vonatkoznak egyesülésük pillanatában, valamint a molekulák általános tulaj donságaira.''

13 Dumas helyesen látta, bár szerencsétlen terminológiával fejezte ki, hogy Berzelius rendszere ellentmondásos; a vegyületek formulái nem a vegyület gőzének, gázának térfogategységére vonatkoztatottak

14

. Ennek megfelelően a berzeliusi atomsúlyok kétségesek. Munkájának elméleti jelentőségét — nézetünk szerint — éppen az adta, hogy megkísérelte az atomsúlyok számítását következetesebb elméleti alapra helyezni. Hamarosan problémákra bukkant. A kén, foszfor, arzén, higany atomsúlyának meghatározásához ugyanis fel kellett tenni, hogy a kén hat, a foszfor ill. arzén négy, a higany egyatomos molekulákat alkot gőzállapotban. Ez pedig azt jelentette, hogy (látszólag) ellentmondás bukkant fel, hiszen ezen elemeknek kémiai analógia alapján kétatomos gőzöket kellett volna tartalmazniuk, így a kémiai analógiák alapján és a gőzsűrűségmérés alapján számított molekulasúlyok csak ezen elemek sajátos, és kémiai analogonjaiktól eltérő gőzállapota feltételezésével eshettek egybe. Berzeliusnál ezek az ellentmondások nem