Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Horváth T.: Régi ruházati mértékvételi eljárások Kapuvárott

1. háta hossza 2. háta szélessége 3. eleje (fele) szélessége 4. ujja hossza 5. eleje hossza 6. nyakbőség A mértékszalagot összecsavarva tette el a varrónő a hozott anyaggal együtt. Szabáskor nem használt papírsablont, hanem közvetlenül a szövetre vitte át a méreteket és fejből, szabad kézzel rajzolta rá a kelmére az egyes szerkezeti elemeket. „Én ahogy mérem, úgy szabom" — mondta a varróasszony. Egyszer már rábeszélték, hogy vegyen centiméterszalagot. Megpróbálta használni, de nem szerette. Többet hibázott vele, mint a madzagra kötött csomókkal, mert nehezére esett, hogy az adatokat be kellett írni egy füzetbe és szabáskor onnan nézni. A papírmérték egyszerűbb fajtája a csizmadiák körében terjedt el. Használatát az 1899-ben született Varga Péter csizmadia és cipész mutatta meg. Egy kb. háromujjnyi széles és 50—60 cm hosszú papírszalagot hosszanti irányban félbehajtott, hogy egyik oldala egyenes legyen. Az egyik végét egyenetlenre hagyta, a másikat ferdén levágta, hogy megjelölje a kezdetét (2/1. ábra), mert onnan számított minden méretet. A méretek másik végét betépéssel (szabással) jelezte: a papír szélét merőlegesen kézzel kissé betépte (beszabta) (2/H. ábra). — Az alábbi sorrendben vett mértéket, ha csizmát rendelt valaki: 1. a lábfej hossza 2. bőség a lábujjak tövénél 3. a csizma torokbősége 4. sarokbőség 5. bőség a lábikránál 6. a csizmaszár hossza Az első öt méret az egyenesre hajtott szélre került. Ezek a méretek részben fedik egymást. Végük nagyságrendben sorakozik és nem egyezik a mértékvétel sorrendjével. A mester azonban az arányokból tudta, hogy melyik betépés milyen méretet jelöl. A hatodik méretet úgyis a papírcsík másik, egyenetlenül hagyott szélén jelölte. Végül a megrendelő nevét ceruzával ráírta a méretszalagra. Amikor Varga Péter fiatal volt, a csizmadiaműhelyekben a szabóasztal fölött a két végénél fogva vízszintesen a falra volt szögezve egy darab szíj, abba szokták beakasztani sorban a mértékcsíkokat. A csizmának való bőrt előbb csak nagyjából szabták ki és úgy ványolták (valkúták), utána vitték rá a pontos méreteket a papírszalagról és szabták ki véglegesen. * * * Bonyolultabb papírmértéket használtak a férfi szabók, amikor a népviselethez tartozó posztó öltözet darabjait: a mellényt (purucot), kabátot (jánklit vagy a más szabású dolmányt) és a nadrágot szabták. Mindegyik ruhadarabhoz