Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Horváth T.: Régi ruházati mértékvételi eljárások Kapuvárott

külön méretszalagot készítettek. A módszert egy 1935-ben meghalt szabómester lánya mutatta meg (aki egyébként parasztvarrónő). A szabók méretszalagja olyan volt, mint a csizmadiáké: ugyanúgy félbehajtották és megjelölték a kezdetét. De hosszabb volt és a jelek bonyolultabbak. Ollóval vágták a jeleket, keskenyebben vagy szélesebben. A keskeny bevágás (meccés, bemeccés) úgy készült, hogy a méret végénél keresztben összehajtották a papírt és középtájon' hosszanti bevágást csináltak, majd újra szétterítették a szalagot (2/III. ábra). A széles bevágás (csípés) mindkét változatát a meccéshez hasonlóan kezdték. Az egyik esetben középen csípték ki a papírból egy négyszög alakot két ferde vágással (2/IV. ábra). A másik esetben oldalt, a papír egyenesre hajtott széléből vettek ki egy háromszög alakot egy ferde vágással (2/V. ábra). A bevágások kettős és hármas alkalmazásban is szerepeltek egymás mellett, illetve a papírcsík szélén egymás után. Utóbbi esetben a kezdéshez közelebb eső bevágás volt a méret határa. A szabók valóságos jelrendszert alkalmaztak, minden egyes méretnek külön jele volt. Így leolvasáskor nem kellett az arányokra ügyelni. — A mellény mértékvételekor ezek voltak a szokásos jelek (3. ábra): 1. háta hossza egy széles bevágás középen 2. eleje hossza két széles bevágás középen 3. felső bőség (hónalj alatt) egy keskeny bevágás 4. derékbőség két keskeny bevágás A kabát mértékvétele: 1. háta hossza egy széles bevágás középen 2. hátbőség egy keskeny bevágás 3. eleje hossza két széles bevágás középen 4. derékbőség három széles bevágás középen 5. ujja hossza egy széles bevágás oldalt 6. ujjbőség két keskeny bevágás A nadrág mértékvétele: 1. hossza egy széles bevágás oldalt 2. csípőbőség két széles bevágás oldalt 3. combkerület egy keskeny bevágás 4. bőség térd alatt két keskeny bevágás Az egyes mértékcsíkokra nem írták rá, hogy milyen ruhadarabhoz készültek, mert a jelek elhelyezkedéséből és számából úgyis tudták. Csak a megrendelő nevét írták rá és a papírcsíkot összehajtva rátették a hozott anyagra. Akárcsak a varrónők, a szabók sem használtak papírból kivágott szabásmintát, hanem közvetlenül a szövetre tették át a méreteket a papírcsíkról. Fejből, szabad kézzel krétával vagy szappannal rajzolták rá a posztóra az egyes szerkezeti elemeket. A bemutatott mértékvételi eljárásokhoz a szakirodalom szinte semmi.párhuzamot sem szolgáltat. Saját és mások néprajzi gyűjtéseiből tudok csak ada-