Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Horváth Á.: A kronométerek kialakulása

rugós billegő feltalálásával Huygens az órát a külső zavaró mozgásokra kevésbé érzékennyé tette, de hamarosan belátta, hogy a változó hőmérséklet és súrlódás okozta nehézségek elhárítása nélkül, a legszellemesebb szerkezet sem használható. A feladat tehát továbbra is az volt, szerkezetet kell feltalálni, ami hullámzó tengeren, változó hőmérsékleti és légnedvességi viszonyok közt is pontosan jár. A feladat nem látszott könnyűnek, annyira nem, hogy Newton például megoldhatatlannak hitte. Közbevetően megjegyezzük, azt is észrevették, hogy szárazföldön, a geodéziai célra használt ingás órák járásában is jelentkezik látszólagos pontatlanság aszerint, hogy az Egyenlítőhöz közelebb, vagy távolabb kerül-e felhasználásra. Mint tudjuk oka, a Föld tömegközéppontjától való távolság változásában van. Az óraművek fejlesztése során tanulmányozták a felhúzott és kibontakozó tekercsrugók erőleadásának változásait, megvizsgálták a csapok és csapágyak közti súrlódás viszonyait. Egyébként a hajszálrugós billegő feltalálásának dicsőségét Huygenstől Róbert Hooke angol fizikus elvitatta. Az első ilyen szerkezetű óra, ami Angliában készült Robt. Hooke, Inven, 1658. T. Tompion, fecit 1675. feliratot viseli mely szerint Hooke találmánya és 1675-ben Thomas Tompson készítette. Ezt az órát a feltaláló II. Károly angol királynak adta hódolata jeléül. Az egyszerű szénacélból készült hajszálrugó hőváltozásokra érzékeny, ugyan így a lengőkerék »balansz« hőtágulása, összehúzódása befolyásolja az óra járását. Ingarudak hőtágulásának kiegyenlítésére George Graham a higanykompenzációt alkalmazta John Harrison a rácsingát találta fel. Számos, szellemes eljárással, szerkezeti megoldással az órák pontosságát fokozták, de nem oldották meg a hajók hosszúságmeghatározásának problémáját. II. Károly angol király 1675 június 22-i rendeletével megalapította a greenwich-i obszervatóriumot, melynek feladatául kifejezetten a navigációs csillagászati táblázatok készítését írták elő. Első vezetője John Flamstead 1656 szeptemberében kezdte meg működését, egy régi kastély alapfalaira, bontási anyagból épült csillagvizsgálóban. Az épület ma csillagászattörténeti múzeum, megtekintése páratlan élményt nyújt. Flamstead 44 évi megfigyelési anyagát kiadták. Utóda Edmund Halley lett. Az intézetben állították össze a hajósok részére évről évre kiadott Nautical Almanachot, melynek első kötete 1776-ban jelent meg. Közben a feltalálók sem pihentek, számos, jórészt fantasztikus hosszúságmeghatározási módot ajánlottak. Ezek megvizsgálására, véleményezésére bizottságot alakítottak, melynek tagja volt Newton is. Az égető kérdés megoldására 1714-ben az angol parlament pályázatot írt ki. 10 ezer fontot ígértek annak, aki egy foknyi pontossággal alkalmazható módszert ajánl, 15 000-et annak, akinél a pontatlanság nem nagyobb 40 szögpercnél és 20 000 kap az, aki 30 másodperces pontosságú módszert, vagy műszert dolgoz ki. Ez utóbbi azt jelenti, hogy téves mérés esetén is, a hiba nem haladja meg a látótávolságot, vagyis a keresett sziget, part stb. a horizont felett marad. Bizottságot alakítottak »Board of Longitude« mely évente három alkalommal ült össze a pályamunkák bírálatára. 1714-től feloszlatásáig mintegy 100 000 fontot fizettek ki feltalálóknak, csillagászoknak többé kevésbé jó módszerekért és műszerekért.