Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Horváth Á.: A kronométerek kialakulása

HORVÁTH ÁRPÁD* A KRONOMÉTEREK KIALAKULÁSA A földrajzi szélesség és hosszúság pontos megállapítása előfeltétele a tengeri tájékozódásnak és a jó térképek készítésének. A szélesség, vagyis az Egyenlítőtől a sarkokig fokokban mért távolság az oktáns és szextáns tizennyolcadik századi feltalálásával kielégítően megoldódott, ugyanakkor a hosszúság meghatározása szinte megoldhatatlannak tűnt. A hosszúság valamely egyezményes kiválasztott kikötőtől, csillagvizsgálótól stb. keletre és nyugatra fokokban mért távolság. A hosszúságmeghatározás pontatlansága miatt számos súlyos katasztrófa történt. Clowdisley Shovell tengernagy 1707-ben egy eredménytelen hadivállalkozás után Toulon-ból hazafelé tartva Gibraltár elhagyása után 12 napon át igen rossz látási viszonyok között hajózott. 1807 október 22-én messze attól a ponttól, amit a navigátorok meghatároztak, az admirális és flottájának hajói zátonyra futottak és 2000 tengerész veszett el. Hasonló esetet többet is feljegyeztek. A hosszúságot akkor irány és sebesség, távolság mérésével tudták úgy, ahogy meghatározni, de a tengeri áramlatok, változó irányú szelek, a mérést bizonytalanná tették. Egy flandriai csillagász és matematikus Gemma Frisius 1530-ban Antwerpenben kiadott De Principes Astronomiae et Cosmographiae c. művében először mutatta ki, hogy jól járó óra alkalmas lehet a földrajzi hosszúság meghatározására. A választott kikötő helyi idejének ismeretében, a nyílt tengeren végzett helyi dél időpontjának megállapításával, a kikötő és a hajó közti távolság fokokban, vagyis a földrajzi hosszúság (longitude) kiszámítható. Előfeltétel csupán az, olyan órát kell a hajónak magával vinnie, ami a kikötő helyi idejét „konzerválja". Az ingaóra feltalálása lehetővé tette a szárazföldi nagypontosságú hosszúságmeghatározást, ami a térképkészítés pontosságát fokozta, de tengeren ingás óra nem használható. Christian Huygens hollandus fizikus és matematikus 1658ban megjelent Horologium Oscillatorium c. munkájában az ingaóra tervét, elméletét kifejtette. 1659-ben pedig Huygens egy kardanikus felfüggesztésű, kettős ingával működő tengerészeti órát szerkesztett, ami nyugodt vízen haladó hajón jól működött, de viharos tengeren működése összezavarodott. A hajszál* 1036 Budapest, Korvin O. u. 61.