Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Eötvös S.: Az áramlásmérés fejlődése

Ezért volt meglepő, hogy az 1874. évi VIII. törvénycikk — a méterrendszer kötelező bevezetése milyen sikeresen és gyorsan valósult meg. A korábbi sikertelenség nem a feudális kormányhatóságok igyekezetének hiányán, a méterrendszer gyors elterjedése pedig nem az akkori államapparátus tökéletességén múlott, hanem társadalmi igényen: a kapitalizmus fejlődésén, az egységes piac bővülésén. A metrikus rendszer bevezetése óta eltelt 100 évet a műszaki tudományos haladás jellemezte. E forradalmi műszaki-tudományos haladásból kivették részüket a mérésügyi tudomány művelői is. Már maga az egyezmény aláírása, valamint a kilogramm és méter etalonjainak kisorsolása maga után vonta, hogy az országok hozzák létre a mérésügyi tudományok művelésének központjait, az országok metrológiai intézményeit. A méteregyezmény jelentette kezdetét a mérésügy nemzetközi együttműködésének, mely ma egyre bővül és egyik legfontosabb feladata éppen az országok közötti, csővezetékekben továbbított folyékony és gáznemű energiahordozók áramlásmérése. Ezek az együttműködések teszik lehetővé a korábban el nem képzelt pontossággal történő egységes méréseket. Az áramlásmérés fejlődésének a tudományok fejlődése, majd termelőerővé válása oldaláról való megközelítésénél abból a tényből kell kiindulni, hogy a fizikai ismeretek már a XVI. század végén tudománnyá fejlődtek. Ugyanerre az időre tehetők a fizikai tudományok fejlődésével párhuzamosan fellépő mérési problémák tudományos megközelítésének, vagyis a metrológiai alap létrejöttének első lépései is. Az áramlásmérés, illetve annak elméleti tudománya az áramlástan mintegy 250 éves múltra tekint vissza. Bernoulli Dániel 1738-ban jelenteti meg művét, melyben az áramlástani jelenségek vizsgálatát tudományos alapra építi fel. Bernoulli hidrodinamikáját továbbfejlesztette az első turbina feltalálója a pozsonyi születésű hazánk fia Segner János, aki először Pozsonyban, majd Debrecenben mint orvos működött, majd Jenában, Göttingában és Halléban mint a fizika és matematika tanára fejtett ki úttörő tudományos működést. A Segner-kerék néven közismert turbinája 1750-ben a Göttinga melletti Nörtenben malom hajtására kivitelezésre is került. A matematika lendületes fejlődésének századában az áramlástan alaptörvényeinek feltárásában is csakhamar meghonosodott az elvont analitikai tárgyalási mód, melynek kifejlesztése Euler (1707—1783) és Lagrange (1736—1813) nevéhez fűződik. A matematikai tárgyalás szükségessé tette az „ideális" folyadék elképzelését, vagyis a valóságos folyadék néhány jellegzetes tulajdonságának figyelmen kívül hagyását. Ezek az elhanyagolások lehetővé tették, hogy a hidrodinamika matematikailag mélyen megalapozott tudományággá fejlődött, azonban éppen a valóságtól való elszakadása miatt a gyakorlat a maga számára új utat keresett, mely elsősorban a megfigyelések, mérések és kísérletek eredményeire támaszkodik. A jelenségek valóságos lefolyását szabályozó törvényszerűségeket önkényesen alkotott „tapasztalati" képletekkel fejezi ki. A XIX. században a kutatók egész sora már megalkotott képleteket újabb kísérletek alapján számított állandókkal bővít ki, vagy új képleteket alkot.