Technikatörténeti szemle 9. (1977)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Eötvös S.: Az áramlásmérés fejlődése
többek között bormérésnél a budai mértékekhez igazodott pozsonyi mértékek alkalmazását írta elő. A szigorú törvények ellenére bormérésnél a Hegyalján kialakult sajátos körülmények folytán megengedték továbbra is az úgynevezett „gönczi" hordók használatát, kötelezve azonban a kádárokat pozsonyi 2 2 / 3 akós hordók készítésére. A nagyságrendek érzékeltetésére megemlítem, hogy egy icce 0,679 literrel egyenlő, így a 2 % akós, akónként pedig 64 iccés hordó 278,8 liternek felelt meg. Egy régi magyar nóta szerint, amikor a csárdába betérő betyár a korcsmárosnétól „100 icce bort, 100 szál gyertyát" rendelt az asztalra, az 67,9 liter bort jelentett, ami már nagyobb társaságnak sem volt kevés. A bevezetőben már említettem, hogy hazánkban az úgynevezett „hitelesítő intézetek" létrejötténél az űrmértékek — a hordók — hitelesítése volt az első lépés. Pest városa tanácsának már 1703. óta hatalmában állt a száraz árúk és folyadékok súlyainak és mértékeinek ellenőrzése. Ennek megfelelően a heti és országos vásárokon Pest város tanácsa a vásártéren mérlegházat állított fel, majd később azt bérbeadta és csak a hitelesítést tartotta fenn magának, amit a város kapitánya látott el. A fogyasztási vám 1850-ben történő bevezetése szükségessé tette az űrmértékek egységesítését, hitelesítését. Ezért egy akkori pesti kádár-mester kérelmére engedélyt kapott „akózó intézet" felállítására, aki szigorú hivatali felelőséggel köteles volt a hitelesített hordókról jegyzőkönyvet vezetni. A pesti akózó intézet példájára a belügyminisztérium elrendelte az ország többi részében is hasonló akózó intézetek felállítását. Így hazánkban már a méteregyezmény megkötése előtt létrejöttek hordóhitelesítő hivatalok. Ezek mint bázishelyek 1—2 év alatt 1854-re egyéb mértékek, mérőeszközök hitelesítését is végezték. Sőt a pesti mértékhitelesítő hivatalnak külön feladatot jelentett Pesten 1856-ban a „légszeszvilágítás" bevezetésével feladatként megjelent „légszeszórák" (gázmérők) hitelesítése. A légszeszórák hitelesítéséhez szükséges berendezést a pesti hivatal Párizsból beszerezte, de a feladat újdonsága folytán a hivatal személyzete nem volt alkalmas e feladat ellátására. Ezért a belügyminisztérium és kereskedelmi minisztérium a mértékhitelesítő hivatalok alkalmazottaitól fokozottabb szakmai képesítést kívánt meg, ugyanakkor a pesti hivatal vezetőjét szakmai gyakorlatra a bécsi hivatalhoz vezényelte. 1873-ban Pest—Buda—Óbuda egyesítése után a három város mértékhitelesítő hivatalait is egyesítették, ami kedvező előfeltétele lett az 1874. VIII. törvénycikk „az új méterrendszer" meghonosításának. A törvény az új mértékrendszer kötelező használatát 1876. január 1-ével írta elő, de addig is célszerűnek tartotta annak fakultatív használatát. Ez az előrelátás helyes volt, különösen a fővárosi gázmérők új mértékre való átalakítása céljából, melyet a Pesti Légszesz Társulat olyan módon sürgetett, hogy az átállítás folyamatosan történjen a fogyasztóközönség lényeges károsodása nélkül. A gázmérők átállítására a pesti mértékhitelesítő hivatal alkalmas is volt a már említett, Párizsból beszerzett, angol köbláb és literekre is beosztott köböző készülék és normál-mérő birtokában. A mértékek egységesítésének ügye félévezredes törekvés volt, de mindvégig csak az államhatalom, az országgyűlések hiábavaló törekvései maradtak.
