Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Dézsi Gy.: A fénymérések fejlődése

Az előzőekben felsorolt indokokon kívül sok más egyéb probléma is arra ösztönözte a szakembereket, hogy más alapokra helyezzék a fényegységet. Az új megoldás, amely már az elkövetkező tíz évben esedékes, jó V(A) szűrővel ellátott elektromosan kalibrált radiométer létrehozása, amely lehetővé teszi a fényegységek energiaegységekből történő leszármaztatását. Az új módszer sok előnyt rejt magában: :.. — feleslegessé teszi a nehézkesen használható fekete sugárzót, — nincs szükség a fotometriai alapetalonra, a fényáram érték közvetlenül a teljesítményből származtatható, — a leszármaztató méréseket nem zavarja a lámpacsoportok hosszú idejű stabilitási problémája, — várhatóan nagyobb lesz fényegységek, nemzetek közötti reprodukálási pontossága, — az új egyég független a nemzetközi hőmérsékleti skála változásaitól. Az új módszerre való áttérést egyben fel fogják használni arra is, hogy alapegységként a fényáram (lumen) szerepeljen fényerő (candela) helyett. Az új módszer sem mentes a problémáktól, például a maximális spektrális fényhasznosítási tényező kísérletileg és elméletileg meghatározott értéke 1,5%-ra eltér egymástól. Az angol, amerikai, ausztrál és japán nemzeti laboratóriumok elektromosan kalibrált radiométereivel a K

m kísérleti értékére kapott jó egyezés valószínűvé teszi az új fényetalon mielőbbi bevezetését, amely igen nagy változásokat fog hozni a mérésügyi hivatalok optikai-fotometriai részében. IRODALOM J. W. T. Walsh: Photometry, Third Ed. New York, 1958. W. R. Blevin, B. Steiner: Redefinition of the candela and the lumen. = Metrologia 11, 1975. p. 97—104. NBS Special Publication 420.