Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Dalocsa G.: A fafeldolgozó iparban alkalmazott mérési módszerek fejlődése a colstoktól az elektronmikroszkópig

beosztás is fel van tüntetve — a mesteremberek méréseinek elvégzésére a termék elkészítéséhez teljesen megfelelő volt. A fafeldolgozással összefüggő termelőtevékenység iparosítása a tömeggyártás irányába való fejlődés egyre sürgetőbben vetette fel a mechanikai megmunkálás pontosságának fokozását legalább századmilliméterben mérhető egységig és a 0,2% pontosságig. Ezen igény kielégítését sürgette az egyre szükségszerűbben jelentkező csereszabatos alkatrészgyártás megszervezésének feladata. Ennek elősegítésére azonban a megmunkálás pontossági normáit kellett kidolgozni a famegmunkálásra is, hasonlóan a fémmegmunkáláshoz. Köztudott azonban, hogy az nem volt könnyű feladat, mivel a faanyagok anizotrop tulajdonsága miatt az atmoszférikus behatások eredményeként méretváltozás (zsugorodás, dagadás) következhet be, mely változások is csak a milliméter tört részeivel érzékelhetők ill. fejezhetők ki. Ezért a rendszer kidolgozása után a tolómérce, a mikrométer használata a termelés gyakorlatában is mindennapi mérőeszköz lett. Ezen mérőeszközök használata a faanyagok mechanikai megmunkálásánál ma már általánosak és nagyban segítik — az előírt minőségi színvonalon — a termelési feladatok végrehajtását. A faanyagok felhasználása az ipari fejlődés folyamán egyre jobban diverszifikálódott és ennek következtében a faanyag is megjelent a hiánycikkek listáján. Ezen feszültség feloldására előtérbe került a faanyagok helyettesítésének, ill. a megmunkálási hulladékok továbbfeldolgozási problémáinak a megoldása. Ahhoz, hogy a továbbieldolgozás optimális viszonyait megtalálják szükség volt a faanyagok szerkezetének és összetételének mélyebb feltárására és tanulmányozására, melyhez viszont a mérések módszerét tovább kellett fejleszteni, a pontosságot pedig tovább kellett fokozni. Ezt a folyamatot a fénymikroszkóp jelentősen elősegítette, azonban forradalmi változást csak az elektromikroszkóp alkalmazása hozott. Ez utóbbit természetesen ma még csak kutatási célokra használják, azonban az így feltárt összefüggések elősegítik a fafelhasználás technológiai folyamatainak tudományos megalapozását. Hazánkban a faipari kutatásoknál az 1960-as évektől kezdődően használnak szélesebb körben elektromikroszkópot. Azt, hogy napjainkban a famegmunkálási folyamatok végrehajtásának technológiájában a tudomány és technika erőteljes behatolása minden vonalon megfigyelhető, a termelőeszközök mellett nem kis mértékben az alkalmazott mérőműszereknek is köszönhető. A termelés és az alkalmazott méréstechnika színvonala között a szoros kapcsolat a termelőtevékenység minden területén kimutatható. Annak ellenére, hogy a mérési módok fejlődése, a mérőeszközök színvonala fontos szerepet játszott nemcsak a famegmunkálás mindenkori színvonalának alakulásában, hanem a faipari szakemberek tevékenységében és művelődésében is a faipari szakirodalom igen kevés figyelmet szentel ennek a fontos témának. Így ma még hiányzik egy olyan, a gyakorlatban is jól használható összeállítás, monográfia, amelyek a famegmunkálásnál alkalmazható mérési módokat, berendezéseket, műszereket, a mérés pontosságát befolyásoló tényezőket — melyek több vonatkozásban eltérnek a gépipari gyakorlattól — összefüggéseiben ismertetné. Ügy gondoljuk elérkezett az idő, hogy ezt a hiányt pótoljuk, ezért ezen feladat megoldását társadalmi úton is szorgalmazni fogjuk.