Technikatörténeti szemle 9. (1977)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Dalocsa G.: A fafeldolgozó iparban alkalmazott mérési módszerek fejlődése a colstoktól az elektronmikroszkópig
DALOCSA GABOR* A FAFELDOLGOZÓ IPARBAN ALKALMAZOTT MÉRÉSI MÓDSZEREK FEJLŐDÉSE A COLSTOKTÓL AZ ELEKTRONMIKROSZKÓPIG A tudomány és technika fejlődése, a termelési kultúra, a termékek minőségi színvonala szoros összefüggésben van a mindenkori mérőeszközök fejlettségi színvonalával. A mérőeszközök fejlődését pedig az anyagok és termelési folyamatok mélyebb megismerésének szükségessége ösztönözte a mind pontosabb és mind megbízhatóbb mérések végrehajtásának a biztosítására. Ez a törvényszerűség figyelhető meg a tudományban és az ipari gyakorlatban egyaránt és ezt a tényt igazolja a fafeldolgozó ipari méréstechnika fejlődésének útja is. Ennek az útnak a kezdetét és a jelenlegi szakaszát jelzi az előadás címében szereplő két mérőeszköz megnevezés, nevezetesen a colstok és az elektronmikroszkóp. E két mérőeszköz ugyanakkor kifejezi a mindenkori mérés pontossági igényét és lehetőségét is. Ezért a fafeldolgozó iparban alkalmazott mérési módok és eszközök fejlődésének áttekintése lehetőséget nyújt a jövő fejlődése lehetséges irányának a felvázolásához is. I. A mérési módszerek fejlődésének áttekintése A faanyagok mérésére, továbbá a fából készült használati tárgyak és berendezések méretviszonyainak a kifejezésére hosszú időn keresztül az ún. bécsi hüvelyket használták, amely 26,34 mm. Ezt döntően a colstok segítségével határozták meg. (A colstok a mérővesszőnek a magyar szaknyelvekbe és a közhasználatba is berögződött német neve a col-hosszúság egység használata miatt.) Jelenleg a méterrendszerben a col (hüvelyk) kifejezett nagysága 25,4 mm. A faanyagok kereskedelmi gyakorlatában a col-méretek alkalmazása ma is elfogadott mértékegységnek számít. Annak ellenére, hogy a hosszúságmérésnél a rövidebb távolságok mérésére (vastagság, átmérő) a tolómércét (subler) már 1850-ben, a mikrométert 1867-ben megalkották, az igények hiánya miatt a fafeldolgozásnál ezeket a mérőeszközöket csak kivételesen használták. A technika fejlődése hatására ezen mérőeszközök használata csak a XX. század első negyedében kezdett tért hódítani. Általános alkalmazásuk a famegmunkálás pontossága igénynövekedésével esik egybe, melyet lényegében az 1950. évektől számíthatunk. Addig ugyanis, amíg a megmunkálási pontosság értékét a legjobb esetben is csak mm-ben határozták meg, a colstok — melyen a mm-es skála* Faipari Minőségellenőrző Intézet, Budapest.