Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Bugyi B.: Ásványvizeink megismerésének és analízisének története a Magyar Tudományegyetem orvosdoktori értekezéseinek tükrében

botanika tanárnak saját vegyi vizsgálati módszertana teszi ki, természetesen feltüntetve a tudós professzornak szerzőségét. — A munka második kisebb részét Oesterreicher saját munkája alkotja, amelyben ő a budai forrásoknak vizéről értekezett. A könyvnek függelékét képezi a balatonfüredi gyógyforrások analízisének megadása. Ezt a munkát találta meg Szabadváry a Műegyetem könyvtárában és értékelte maga, valamint Szőkefalvi Nagy is közléseikben. Hogy miért járult hozzá Winterl Jakab professzor nagyfontosságú vegyi analitikai metodikájának egy sablonos orvosdoktori dissertatio keretében történő megjelenéséhez? A nagyszombati egyetem viszonyainak ismeretében a feltett kérdésre könnyű válaszolni. Az ottani professzornak évi javadalmazása évi négyszáz arany forintot tett ki csupán. Ismeretes — Szőkefalvi Nagy (1960) közlése szerint is — hogy Winterl professzor javadalmazásának túlnyomó részét laboratóriumi felszerelésének fejlesztésére, a botanikus kert felvirágoztatására fordította. így aligha maradt anyagi fedezete kis vásárló körrel számolható vegyi analitikai könyvnek saját költségén történő kiadatására. Meggyőződésem szerint ezért fogadta örömmel gazdag tanítványának mecénáskénti felajánlkozását, hogy saját értekezése keretében, de WmíerZ szerzőségének kihangsúlyozásával jelenhessen meg munkája. Oesterreicher József Manes Bécsben megjelent metszetekkel díszesen illusztrált orvosdoktori értekezését nagyra becsülték kortársai olyannyira, hogy ennek alapján nevezték ki Balatonfürednek első — egyben Magyarországnak is első — főfoglalkozású hivatásos fürdőorvosává. Emlékezetét a balatonfüredi Állami Szívkórház falán fehér márványtáblán örökítették meg. Nem lenne helyes és teljes Oesterreicher fürdőorvosi tevékenységének a megbeszélése, ha elhagynánk az általa- bár kétségtelenül a legjobb szándékkal — elkövetett ásványvíz hamisítás megbeszélését. A századforduló idején hatalmas felhőszakadás elöntötte Balatonfüred gyógyforrásait, amelyekben — legalábbis egy ideig — vasat kimutatni nem sikerült. Akkor a gyógyvizek jóságának megtarthatására vasreszeléket öntött a forrásokba. Kitaibel Pál a balatonfüredi forrásoknak vizét röviddel később vizsgálta és felfedte ezt a hamisítást, amely miatt Oesterreicher balatonfüredi állását feladni kényszerült és Bécsben kezdett orvosi gyakorlatot. (Sigmund 1837). Talán ezért, talán egyéb eddig nem ismert okokból félévszázadig nem találkozni az orvosdoktori értekezések között balneológiai témákkal. 1832-ben Linzbauer Ferenc Xavér ismét a budai gyógyforrások vizét vizsgálta felhasználva a félév század alatt szerzett tapasztalatokat is. Linzbauer később mint legnagyobb orvos-egészségügyi kodifikátorunk szerzett magának nagy elismerést. Hanák Mihály 1826-ban a borsod megyei Bélapátfalva forrásának vizét vizsgálta. Stoltz Sámuel 1833-ban a hazai kéntartalmú ásványvizekre vonatkozó adatokat foglalta össze, ötvös Ágoston 1836-ban Erdély ásványvíz kincsét dolgozta fel. Rosenberg Zsigmond ugyanebben az esztendőben a daruvári források vizét, Szusz Dávid 1842-ben a Trencsény megyei gyógyvizeket, Suchy Dániel a szliácsi források vizét, Pantotsek az alsó sebesi árványvizeket analizálta, gyógyhatásúkat vizsgálta és betegeken alkalmazta. Üj színt jelentett a balneológiai orvosdoktori értekezések területén Sigmund Károly Lajos és MarscTiaIZ Márton Ferdinánd 1837 és 1838 évi értekezése. Sigmund a balatonfüredi gyógyvizeket, Marschall a pöstyéni ásványvizeket dolgozta