Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Bugyi B.: Ásványvizeink megismerésének és analízisének története a Magyar Tudományegyetem orvosdoktori értekezéseinek tükrében

fel. Mindkét könyv nagyobb terjedelmű munka, mindkét mű hasonlóan mind Linzbauemék 1837-ben németre fordított és kiegészített budai fürdőkről írott könyve tudományos megalapozottságú propaganda művek, amelyek e fürdőket igyekeznek ismertté tenni. Feldolgozzák a tájék földrajzát, geológiáját, pontos víz analíziseket közölnek. Ezek a propaganda célzatú könyvek mind a mai napig mintaképéül szolgálhatnának fürdőink mai ismertetéséhez is. Talán helyes megemlítenünk, hogy Sigmund Károly miután 1837-ben Pesten megszerezte az orvosi doktorátust Bécsbe költözött és néhány év múlva elnyerte a bécsi Tudományegyetemen a bőrgyógyászati professzorságot kimagasló érdemeket szerezve a nemi betegségek megismerése és az ellenük való védekezés terén. Balatonfüredi gyógyvíz vizsgálatai alatt ismerkedett meg a balneológiával olyannyira, hogy az európai fürdőkultúra egyik megalapozójává vált. Priessnitz gráfenbergi hidegvíz terápiája hamarosan országunkban is ismertté vált. Utalni szeretnék e tekintetben Jókai: „Egy magyar nábob"-ára, ahol a Priessnitz-féle kúra részletesen ismertetésre kerül. 1832-ben Lenk Adolf saját gráfenbergi tapasztalatai alapján számol be értekezésében a hideg víz kúráról. Dissertatióját egész sor hasonló értekezés követi, az utolsó ezek közül Imhof Györgynek 1840-ben megjelent műve, amely a Priessraiz-kúrát kellő kritikai értékeléssel beszéli meg. Fentiekre annális inkább utalni kívántam, mert Brauchle és Groh (1971) a természetes gyógymódok történetét taglalva felsorolják a Priessnitz kúrával foglalkozó korabeli könyveket és ezek között a pesti Tudományegyetem erre vonatkozó orvosdoktori értekezéseit nem találni. Feltehetően azért nem, mert mi magunk nem propagáltuk ezeket a fontos közléseket külföld felé. A reformkori balneológiai irodalom terén méltán említendők még az alábbi összegező jellegű értekezések: Sikulszky Alajos 1837-ben általánosságban veti fel a fürdők gyógyítás céljából történő alkalmazását taglalva a balneoterápia alkalmazásának lehetőségeit az egyes ásványvizek és klimatikus gyógyhelyek szerint. Mayer Imre Lipót 1844-ben felvetette a mesterségesen előállított vagy előállítható ásványvizekkel való pótlását a természetes gyógyvizeknek. Mayer a korabeli felfogásnak megfelelően csak a szénsavas és a savanykás vizeknek, az aciduláknak, a pótlását tartja megengedhetőnek és célravezetőnek. A többi természetes ásványvíz a kémiai analízis, valamint az élettani hatások tekintetében nem pótolható mesterségesen előállított ásványos vizekkel. Schulek Sándor 1842-ben rövid könyvecskében foglalta össze az ásványvizek kémiai vizsgálatának módszertanát. Brassoványi Péter 1846-ban megjelent értekezésében az ásványvizeket gyógyszereknek tekinti és a gyógyszereket helyettesítve igyekszik alkalmazni. A Magyar Tudományegyetem a fent megbeszéltek szerint alaposan és ismételten foglalkozott nemcsak az ásvány és gyógyvizek gyógyító hatásával, hanem alapos vegyi vizsgálatnak vetette alá azokat és a kémiai analízishez módszertanokat is jelentetett meg. Ma ezeket az orvosdoktori értekezéseket nemcsak kevéssé hasznosítják, de kevéssé is ismerik azokat. A bennük foglalt analízisek eredményeit nem, vagy alig tekintik megbízhatóaknak egyszerűen azért, mert a vegyi analízis során nyert számszerű értékeket a régi mértékrendszerekben tüntették fel és a maitól eltérő mértékegységekben megadott adatokat nehezen számítják át a mai egységekbe. Ezért is fontos és hasznos „A mérés és a mérték