Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Bíró G.: A mérés szerepe a klasszikus fizika történetében

angol társadalomnak a feudális és a polgári erők közti kompromisszumos helyzetével hozzák túl szoros kapcsolatba. Véleményünk szerint a természettudományok történetében mind a felfedezők személyes tulajdonságai, mind a felfedezés korának társadalmi helyzete csak áttételesen játszanak szerepet. Newton esetében is a hipotézisellenesség a tudomány által elért szintből fakad, a kor hipotézisellenességének része. A tudományos közszellem spekuláció ellenességét bizonyítja pl. a Royal Society — Hooke által fogalmazott — alapszabályzat-tervezete (1663). E szerint a R. S. feladata: kísérletek révén tökéletesíteni a tudást, a természet jelenségei... tekintetében, nem avatkozva bele a teológiába, metafizikába, erkölcstanba, politi-. kába... A spekuláció-ellenes közszellemet jól jellemzi, hogy a kitűnő kísérletező Boyle annyira nem törődött már a kísérletekből levonható következtetésekkel sem, hogy az azóta Boyle-Mariotte törvény néven ismert összefüggést tulajdonképpen tanítványa (R. Toenley) találta meg. Mint Boyle maga mondja: a kísérletek mellett hozott elméletekről az a hódító jut eszébe, aki a hadjáratból fáradtságos utakon nemcsak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, hanem majmokat és pávákat is hozott magával. E kor természettudományos módszertanára vonatkozik Bacon aforzimája: „Nem szárnyakra van szüksége az emberi képzeletnek, hanem inkább ólomnehezékre, hogy béklyóba verje röptét és nekilendüléseit". Éppen Baconra és Boylera pedig maga Newton többször hivatkozik első optikai műveiben. Az elmondottak tükrében érthető meg az is, miért hangsúlyozza Newton oly sokszor, hogy az erőt nem fizikai magyarázatnak, hanem a mozgásváltozás oka matematikai leírásának tekinti. Összefoglalva: Galilei tudatosan elveti a mozgásváltozás oka irányába haladó kutatást, a miért helyett a hogyanra teszi a hangsúlyt; Newton az erőt nem fizikai magyarázatnak, hanem matematikai leírásnak tekinti. A kísérleti kimutathatóság, a mérhetőség annak a kritériuma náluk, hogy mi tartozik a tudomány, a fizika hatáskörébe. De mindezeket a kutatói deklarációkat tényleges kutatásmódszertanuk csak igen részlegesen fedi. Sem Galilei, sem Newton nem lehet meg a valóságos kutatási folyamatban hipotézisek, meg nem mért mennyiségekre vonatkozó feltételezések nélkül. A mérhetőség hangsúlyozása mind Galileinél, mind Newtonnál a skolasztikus misztifikációk ellen irányul. A newtoni fizika azonban már a 18. sz.-ban a magukat newtonianusoknak vallók kezében, Newton érveléseinek a látszólagos továbbvitelével, szögesen a newtoni felfogással ellentétes irányba merevül meg. A newtonianusoknak már nem a skolasztika az ellenfele, hanem a kartezianizmus. Történetileg éppen a kartéziánusok Newton elleni támadása során alakul ki a newtonianusok buzgó tábora. Newton a mérési adatokban és lényegében csak azokban bízva és félve a skolasztikus rejtett tulajdonságok feltételezésétől — mai kifejezéssel élve — . fe-. nomenologikusan fogja fel pl. az általános tömegvonzás törvényét. Az erő és konkréten a gravitációs erő mibenlétére vonatkozóan tartózkodik az állásfoglalástól. Mint például a Bentleyhez írt 2. leveléből kiderül, Newton tiltakozik az ellen, hogy Bentley neki tulajdonítsa azt az állítást, hogy az anyagba erede^. m