Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

KRÓNIKA - Heckenast Gusztáv: A II. nemzetközi ipari műemlékvédelmi kongresszus

Telford, Shropshire, England, 1975. 203 p.) A nyugat-németországi Bochumban 1975. szeptember 3 és 9 közt megrendezett második nemzetközi ipari műemlékvédelmi kongresszus hetvenegynéhány résztvevője tizennyolc országot képviselt, az Egyesült Államoktól és Kanadától a Szovjetunióig és Japánig. (Sajnos a szovjet és az olasz résztvevőket csak előadásszövegeik képviselték, maguk nem voltak jelen.) A kongresszust a bochumi Bergbau-Museum rendezte; a kongresszus élén 13 tagu kuratórium állt, a Német Szövetségi Köztársaságból, Angliából, Belgiumból, Svédországból, Ausztriából, Lengyelországból, és az ICOHTEC képviseletében a Német Demokratikus Köztársaságból választott tagokkal. A kongresszust rendező Bergbau-Museum ismertetése nem tartozik bele ebbe a beszámolóba. Az viszont nagyon is beletartozik, hogy a bochumi Bergbau-Museumnak éppen az iparrégészeti kutatás végzésére történész (Werner Kroker), régész (Gerd Weisgerber) és művészettörténész (Rainer Slotta) tudományos munkatársa, továbbá levéltárosa (Evelyn Kroker) van, mióta (1970-ben) felállították a Bergbau-Museum keretében a gazdasági levéltárat, megszűnő iparvállalatok iratanyagának megőrzésére és a kutatás számára hozzáférhetővé tételére. A kongresszus alkalmából jelent meg a Bergbau-Museum kiadásában a nyugat-németországi ipari műemlékek tudományos katalógusa. (Rainer Slotta: Technische Denkmäler in der Bundesrepublik Deutschland. Bochum 1975. 648 p.) A kongresszus kiemelkedő helyet foglalt el Nordrhein Westfalen szövetségi állam életében. Védnöke a kultuszminiszter volt, a megnyitó ülésen, a kormány nevében a tudomány és kutatás minisztere, Johannes Rau mondott beszédet. A kongreszszussal bőven foglalkozott az országos napisajtó, ismételten is közvetített az ülésekről a televizió, a kelet-német és nyugat-német ipari műemlékvédelem helyzetéről beszélgetést közvetített a rádió. Fogadást adott a kongresszus tiszteletére Bochum főpolgármestere, a bochumi Ruhr-Egyetem rektora, Witten főpolgármestere, Siegen és Altena járás tanácsa, a westfaliai bányászszakszervezet stb. A kongresszus tudományos megnyitó előadását Kenneth Hudson (Bath) tartotta: "Who Owns Industrial Archaeology?" Szerinte az iparrégészet komolyabb dolog, semhogy régészekre lehetne b'izni; a régész csak az egyik szakember a sok illetékes között. Az iparrégészetnek az élet teljességét kell tükröznie, a termelő emberrel is foglalkoznia kell. Ezután került sor az egyes országok Iparrégészeti helyzetbeszámolóira. A beszámolók három csoportban hangzottak el, először a közép-európai, utána a KözépEurópától keletre majd a tőle nyugatra fekvő országok kaptak szót. A beszámolók teljes terjedelmükben a kongresszus jegyzőkönyvében látnak majd napvilágot, élőszóban csak kivonataik hangzottak el, minél nagyobb eredményeket ért el egy ország ipari műemlékeinek védelmében, annál süritettebb kivonatban. Egyedül Magyarországot érte az a kétes megtiszteltetés, hogy a beszámolót teljes egészében felolvashattam, belefért a 10 percben maximált időbe. A helyzetbeszámolók fő tanulsága abban foglalható össze, hogy az ipari műemlékek védelme és tudományos feldolgozása minden országban máskor és másképpen kezdődött. A szocialista országokban közösek az elvi alapok és valamennyiükben állami feladat az ipari műemlékek védelme, de a megvalósításban már nagyok a különbségek. A kapitalista országokban az ipari műemlékvédelem részben állami, részben magánkézben van, de gyakoriak a vegyes formák is. A legelőrehaladottabb országok Anglia, Svédország és Lengyelország, nagy eredményeket mutathat fel már a két Németország és Hollandia is,- számos további ország beszámolója hangsúlyozta, hogy csak kezdeti eredményekről adhat még számot. A magyar beszámoló lehetőségeink korlátaira is rámutatott: csak kevés, és világviszonylatban jelentéktelen ipari műemlékünk van.