Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Szabadváry Ferenc: A technikai fejlődés egyes jellegzetességei Közép-Európában a 18. században

vizsgálta. Könyvében az állam feladatává tette az ipar fejlesztését, mint ami a jólét fokozásának legfontosabb módja. Becher elvette Ludwig Hörningk császári tanácsos lányát. Becher javaslatait a gyakorlatban is megpróbálta keresztülvinni. Szorgalmazására hozták létre a kereskedelmi tanácsot a kamarán belül. Bécs mellett selyemszövőt, üveggyárat alapitott és sikerült elérnie a behozatali tilalmat a francia luxusárukra. Emiatt sok ellensége támadt, akiknek sikerült elérniök bukását. Említésre méltóak Becher javaslatai "mechanikai iskolák" alapítására. Bár még nem valósultak meg, mégis a következő század műszaki iskoláinak és főiskoláinak képét vetítették előre. Kevésbé ismert, hogy e két tudomány történetében szereplő Becher azonos személy. A kameralizmus megalapítója tehát egy természettudományos képzettségű és érdeklődésű egyén volt. Nem csoda, hogy tanításában a technológiai fejlesztésnek nagy szerep jutott. Wilhelm von Schröder (1640-1688), az irányzat másik ideológusa, Angliában élt sokáig, ahol az iparban működött, továbbá Róbert Boyle, Hooke és más természettudósok környezetében. A legsikeresebb kameralista szerző Becher sógora és munkatársa Wilhelm von Hörningk (1640-1714) volt, aki Becher megbízásából a fejlesztési tervek elkészítéséhez adatgyűjtés céljából beutazta a birodalom jórészét, hogy az ipar állapotát felmérje. 1684-ben megjelent "Österreich über alles, wenn es nur will" c. könyve a XVÜI. század gazdaságpolitikai kiskátéjává vált; kifejtette benne, hogy hol mit érdemes fejleszteni. Magyarország kenyér-, hus- és zsirbányaként szerepelt benne, továbbá mezőgazdasági iparfejlesztést és a bányászat fejlesztését javasolta itten. A termelés korszerűsítését, következésképpen a technika fejlesztését is. érthetően, a kameralisták nagyon fontosnak tartották. A pénz és a bányakamara élén - és ennek közvetlenül, magyar hatóságok kizárásával, volt alárendelve a magyar fémbányászat és kohászat zöme, - a század folyamán többnyire kitűnő szakemberek állottak, így pl. Born Ignácot, a sokoldalú természettudóst, geológust, mineralógust és kohászt, a kitűnő tudományszervezőt, Ruprecht Antal a selmeci akadémia kémiaprofesszora, a "selmeci oxigenisták" vezére, a fémplatina korszerű előállítási módjának kidolgozója követte e tisztségben, aki után viszont Müller Ferenc jött, aki korábban az erdélyi bányák igazgatója volt és 1784-ben Nagyszebenben felfedezte a tellurt, mindmáig az egyetlen Magyarországon felfedezett elemet. Mindhárman Magyarországon születtek. A monarchiában a XVEfl. században számos olyan úttörő technikai-technológiai lépésre került sor, amelyek számos fejlettebb iparú országot megelőztek. Az elmondottak alapján ez érthető. Mert voltak felelős helyeken emberek, akik figyelemmel kisérték, megértették az uj eljárások, találmányok lényegét, hasznosságát és megfelelő eszközökkel rendelkeztek, hogy ezek bevezetését támogassák. Az egész "kapitalizmus fejlesztés" mesterkélt módjából az is következett azonban, hogy ezek az izgalmas technikai újítások szinte minden esetben egyedi jelenségek voltak. Nem terjedtek aztán spontán tovább, mutatván, hogy nem állt fenn irányukban reális társadalmi igény. Közismert, hogy az európai kontinensen a legelső gőzgépet 1722-ben Selmecbánya mellett helyezték üzembe. Az is, hogy Hell Károly a 40-es években már maga is konstruált egyet ugyanott. Viszont 1830-ig több gőzgép nem is működött Magyarországon. A kamarakénsavgyártást 1749-ben találták fel Angliában, a hetvenes években Schrottenbach Lipót már Érsekújváron hasonló gyárat próbált szervezni, melyet azután felsőbb biztatásra az ausztriai Nussdorfban valósított meg. A következő ilyen tízemről megint csak a XK, század elején hallunk. A jenny, Arkwright hires fonógépe 1764-ben született meg; 1789-ben már Magyarországon is működött egy-két példánya: azután megint sokáig nem esik szó róla nálunk.