Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

TANULMÁNYOK - ifj. Bartha Lajos: Magyar csillagászok a középkortól a XX. sz. közepéig

HADNAGY (Magyarországi) Bálint (K) A XV. sz. második fele. Pálosrendi szerzetes, Budán majd Krakkóban működött, kalendáriumokat, asztrológiai müveket és egyháztörténeti munkákat irt. Az 1497-re szóló prognosztikont Krakkóban nyomtatták ki. Biog.: Fraknói V.: Hadnagy B. munkái. - Magyar Könyvszemle, IX. 1901. 2. Pintér J.: A legrégebbi magyar naptárak. - TTK. XL. 470. 1908. HADIK Lajos (Újpest, 1912 - Budapest 1936) A budapesti Tudományegyetemen csillagászatot tanult, a budapesti Csillagvizsgáló Intézetben 1935/36-ban észlelő volt. HARKÁNYI Béla (báró) Budapest, 1869. április 11. - 1932. január 2. Csillagász, Budapesten, Leipzigben, Strassburgban tanult, Párizsban észlelő volt. 1896-ban a filozófia doktora, 1899-1901 között obszervátor az ógyallai Asztrofizikai Obszervatóriumban, 1907-től a budapesti Tudomány Egyetem magántanára. Eleinte speciális égimechanikai kérdésekkel foglalkozott, később a osillagászati fénymérés (fotometria) és a csillagok hőmérséklet-meghatározása kötötte le figyelmét. Bibi.: A sarkmagasság ingadozása... - Die Bestimmung und die Theorie Polhöhenschwankungen., Bpest, 1896. Az égitestek hőmérsékletének meghatározása. - Math. Phys. Lapok. VI. 1903. A Nova Persel (3.1901) photometrikus megfigyelése. - Ógyallai Kis. Kiadv. 1. 1901. - Ugyanaz az A.N.-ben. Adalékok a csillagok fejlődésének elméletéhez. Bpest, 1922. Biog.: Tass A.: Erinnerung an B.v. Harkányi - V.d.A.G. LXVm. H. 4. 1932. Csill. Lapok. I. 2. 1938. HELL (Höll) Miksa (K) Szélakna-Selmecbánya, 1720. máj. 13. - Wien, 1792. ápr. 14. Matematikus, csillagász, jezsuita szerzetes. Csillagászatot Bécsben tanult, 1745-ben már megfigyeléseket végzett, majd Lőcsén (1746-1747), Zsolnán (1751) és Kolozsvárott (1753-1755) matematikát tanitott. Részt vett a nagyszombati Egyetem csillagvizsgálójának újjászervezésében, megkezdte a kolozsvári jezsuita főiskola csillagdájának felszerelését, tervei szerint készült az egri Lyceum csillagásztornya (specula). 1755-től haláláig a bécsi Egyetem csillagvizsgálójának igazgatója, itt főleg asztrometriával foglalkozott. Szerkesztette és részben maga irta az "Ephemerides Astronomicae anni... ad meridianum Vindobonensem" 1756-1793. évi köteteit. Állást foglalt a Vénusz felfedezni vélt holdjával, és Ch. Mayernak a kettős csillagokkal kapcsolatos túlzott feltevései ellen. Foglalkozott a refrakció (légköri fénytörés) kérdésével és kidolgozta a földrajzi szélesség-meghatározás Horrebow-Talcott módszerként ismert eljárását. Elméletet dolgozott ki a sarkifény (aurora boreális) magyarázatára, elsőként figyelte meg a sarkifény és a cirrus-felhők feltűnésének összefüggését, érdeklődött a tengerszint-változás kérdése iránt. Fiatalabb éveiben a mágnesség és elektromosság kérdései is felkeltették figyelmét, ezekkel kapcsolatban a hipnotizmus - "állati magnetizmus" - is érdekelte. A korábbiaknál jobb csillagászati kupolát szerkesztett, amelyért Szaniszló Ágost lengyel király aranyéremmel jutalmazta meg. Kiadta és feldolgozta a kinai jezsuita csillagászok megfigyeléseit, (b)