Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: Adatok a hazai üzemegészségügy történetéhez

KEMPLER KURT X ADATOK A HAZAI ÜZ L MIX i HSZS L( IÜ( • Y TORTf-NI TIHI /. Ismeretes, hogy hazánkban az Ipari termelés a feudalizmus korszakában indult - meglehetősen gyenge alapokról - fejlődésnek (1). A fejlődés üteme a századfordu­lóra jelentékeny mértékben meggyorsult (2). Az ipari jogalkotás ezzel az ütemmel nem tartott lépést. Az 1840. évi XVII. törvénycikk után az 1872. évi VIII. törvény­cikk - a céheket megszüntetve - biztosította a teljes iparszabadságot; az így törvény­be iktatott szabadosságot az un. második ipartörvény, az 1884. évi XVIL tc. határol­ta körül, természetesen maximálisan fenntartva a szabad versenyt. Ez a törvény ve­zette be az iparfelügyeletet és szabályozta az ipari termelést, lényegében még a Horthy-korszakban is, bár módosításának szükségessége már a századforduló előtt felmerült. Az ipar fejlesztését szolgáló különféle állami kedvezményekről e korszakban négy törvényhely is életbelépett (3). Más volt a helyzet a dolgozók védelmét biztositó ren­delkezésekkel. Bár a gyáripari munkásvédelem első nyomai már az emiitett 1840. évi XVTI. tc.-ben megtalálhatók, a rendelkezések végrehajtását nem ellenőrizték. Az iparfelügyelők az első rendszeres gyárvizsgálatokat 1887-ben végezték. Ez csak az ország egy részére terjedt ki, de Így is megdöbbentő képet mutatott (4). Az ipari munkások baleset és foglalkozási ártalom elleni védelméről intézkedő első jogszabályok - az iparfelügyelet eredményeként - a századforduló előtti évtized­ben léptek hatályba. Az 1893. évi XXVin. tc. az iparegészségügyet az iparfelügyelők fokozott munkábaállitásával kívánta javitani. Bár az iparfelügyelők hatásköre általá­nosságban csak a közép- és nagyipar területén érvényesült, minthogy elsősorban a húsznál több állandó alkalmazottat foglalkoztató üzemek tartoztak felügyeletük alá, de az erőgépet alkalmazó üzemek kisebb munkáslétszám esetén is ellenőrzésük alá estek. A kisiparban pedig az iparfelügyelet hatásköre alá tartoztak - berendezésükre, illetve alkalmazottaik számára tekintet nélkül - a fokozott veszéllyel járó létesítmények, mint pl. az agyagáruégetők, faggyuolvasztók, fémöntödék, len- és kende ráztatok, vegyésze­ti üzemek, nyomdák stb. A már hivatkozott 1893. évi XXVni. tc. l.§-ának i. pontja előirta, hogy a mun­kaadó köteles azokat a gyógyszereket és kötszereket készletben tartani, amelyek ­adott esetben - elsősegélynyújtás céljára szükségesek lehetnek. Jellemző e törvény végrehajtásának körülményeire, hogy jóval több mint 6 évvel a törvény hatálybalépte­tése után a kereskedelemügyi miniszter által 1899. december 15-én 76.271. sz. alatt kiadott rendelet megállapította: "egyrészt az ipartelepek nincsenek ellátva a szükséges mentőszerekkel, aminek súlyosabb sérülések eseteiben végzetes következményei lehet­nek, másrészt a munkaadók, nem tudván, mely szerek azok, melyeket készletben tar­x 1016 Budapest, Tigris utca 21. 67

Next

/
Thumbnails
Contents