Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

TANULMÁNYOK - Hronszky Imre: Megjegyzések Liebig és az ipari forradalom kapcsolatáról

Publicisztikai munkásságában kiemelkedő jelentőségű a "Kémiai levelek", valamint bizonyos müncheni akadémiai beszédei. Ezek tulajdonképpen az agrárkémiai és növény fiziológiai Írásokhoz viszonyitva, az e tudományok elterjedését gátló szubjektív faktorok elleni harc eszközei. (8) Mint ismeretes, Liebig a kémiai levelekben a kémia sokágú alkalmazási lehetőségeit igyekszik kifejteni, népszerű formában. A Levelek nemcsak német területen lettek gyorsan népszerűek, s Liebig életében már hat német kiadást értek meg. Liebig ugy látja, hogy a kémiai tudomány alkalmazásának jelentőségét az iparban már megértették. Ugyanakkor a mezőgazdasági alkalmazás, összefüggésben a műtrágyázással, elmaradott. A "Kémiai levelek" 1859-es kiadásában kifejti azokat az ismeretelméleti okokat, amelyek szerinte akadályozzák, hogy a mezőgazdálkodás tudományos alapokra helyeződjék. Ezek az okok lényegében a köznapi tudatnak a tudományhoz való viszonyulását jelentik. Elemezve a mezőgazdasági fejlődést a század eleje óta, rámutat, hogy ezt lényegében a gyakorlatban szerzett tapasztalatok kiterjedt alkalmazása tette lehetővé. Elismeri, hogy egy tudományos alapokra helyeződő technikának ez a szakasz szükségszerűen előfokát képezi. Világosan látja, hogy amig lehetőség van a receptek javítgatására, addig nem lesz igény a technika alapvető átalakítása iránt. Liebig ugy látja: a helyzet véglegesen megérett a fordulatra. Ugyanakkor kialakult egy átmeneti stádium. Vita folyik a praxis és a tudomány képviselői között, melynek alapja - fejti ki Liebig - hogy a gyakorlat embere a szokatlan segédeszközt nem tudja használni. Itt ki kell térnünk valamire. Ismeretes, hogy tévutat jelentett Liebig javaslata vizben rosszul oldódó műtrágyák létrehozására. A kudarcokra az angol mezőgazdák szövetségének elnöke azzal reagált, hogy bebizonyosodott: a mezőgazdaság nincsen a természettörvényeknek alávetve. Ez a nézet meglehetősen általános felfogást tükrözött. Liebig ezzel kapcsolatban a következőt irja: "A mezőgazdaság mesterség és tudomány. Tudományos alapja átfogja a növények életének feltételeire vonatkozó ismereteket." 1859-ben Liebig a tudomány mezőgazdasági alkalmazásának fő akadályát a mezőgazdák sajátos empirizmusában látja: "Azt mondják, hogy a tapasztalat volt évszázadok óta vezetőjük, és annak kell a jövőben is maradnia." Mégsem akadályozza meg őket - mondja Liebig - az empíriához való ragaszkodásuk abban, hogy bár az elméletekkel szemben rendkivül óvatosak és általában csak pragmatikus értéket tulajdonítanak azoknak, mégis rendszeresen megalapozatlan hipotéziseket hozzanak létre. Ugyanakkor a mezőgazdák nem tudnak kellően különbséget tenni a tapasztalat és a hipotézis között. Amikor hipotéziseik alaptalanságát kimutatják, a mezőgazdák tényeik támadását látják ebben. A praxisban nem érvényesek a természettörvények - mondják a mezőgazdák - és ezzel a "feltételekből" abszolút egyedi eseteket konstruálnak. A tudományt feltételesen elfogadó, de azt konzekvensen alkalmazni nem tudó mezőgazdászok, csalódva a megkisérelt alkalmazásban a praxishoz való feltétlen hűséget hirdetik. Liebig válasza: "A mesterség gyakorlása közben szerzett tapasztalat nem lehet ellentmondásban az igazi elvekkel, sőt ezek az összes megfigyelésből levezetett elvek a tapasztalatoknak csupán szellemi kifejeződései. Az elmélet nem mondhat ellent a tapasztalatnak, mert semmi más, mint a jelenségek egy sorának végső okaikra való visszavezetése. A tudomány - hangsúlyozza Liebig - feltárja a természettörvényeket, és azok rendszere az elmélet. Ezzel tisztázza az okokat. így lehetővé teszi hogy ne csak tapasztalati alapon állapítsák meg a legjobb eljárást, hanem arra is rá tud mutatni, hogy melyik eljárásnak kell a legjobbnak lenni. A mezőgazdasági szakirók és tanárok ezzel szemben csak szentesitik a tapasztalatokat. Liebig részletesen elemzi, hogy a korszerű képzésnek más feladata van.