Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

TANULMÁNYOK - Hronszky Imre: Megjegyzések Liebig és az ipari forradalom kapcsolatáról

kalmazásával jön létre. Az első esetbsn a nyers kísérletezés ezer közül csak egy esetben vezet célhoz, a második esetben bátorság és kitartás biztosan megkönnyíti a cél elérését, de hozzátartozik ehhez az igazságok ismerete ls, a jelenségek értelmezésének művészete, és hogy a természetet kikérdezzük, és ezzel feleletre kényszeritsük." Később a "Kémiai levelek" egyik alapvető tudományelméleti mondanivalóját éppen a "nyers" kísérletezés hátrányainak hangsúlyozása képezi a tudománnyal szemben. A porosz helyzet elemzése alapvető irássá nő, amelynek aktuális mondanivalója a porosz tudománypolitika birálatát jelenti. (Tudjuk, hogy Humboldt csalódottan ir Liebignek a vitairat olvasása után, azt túlzónak tartja.) Liebig ugy látja, hogy a tudománypolitika rossz utakon halad. Pénzt áldoznak távoli felfedező utakra, ritkaságok gyűjtésére, a régi nyelvek és a történelem kutatását fejlesztik, de elmarad a természettudományok ápolása. Azt mondhatnánk, Liebig fellép az ellen, hogy a tudományt a humán tárgyakra redukálják Illetve, hogy feladatát a különlegességek utáni kutatásban-jelöljék meg. Miközben a porosz államférfiak szemére hányja képzetlenségüket, rámutat néhány más érdekes tényezőre is, amelyek a kialakult helyzethez vezettek. így arra, hogy a kémia oktatása az orvosi fakultás kezében van, amely e tudományt valóban csak saját és lebecsült szolgálólányaként kezeli. Áttekintve a tudományok fejlődését, Liebig rámutat, hogy pl. a gazdaságos szódagyártás csak a gazdaságos kénsavgyártás megoldása után vált lehetővé, azaz egy olyan feladat megoldása után, amelyet az ipar a tudománynak adott fel. Hivatkozik Gay-Lussac példájára (5), hogy a tudomány anyagi hasznát hangsúlyozza. Ki kell térnünk részletesebben Liebig "hasznosság" fogalmára. Lehetetlen ezt a fogalmat helyesen elemeznünk, ha nem vesszük figyelembe azt a világnézeti hátteret, amelyben értelmet kapott. A hasznosság Liebig számára egyfajta gyűjtőfogalom, amellyel mindenekelőtt egyetemesen hasznos, az egész államnak és azon belül minden osztálynak, a korabeli humanista polgár felfogásának megfelelően. Mint később még sok helyen kifejtette, Liebig a természettudományban a haladás egyetemes motorját látta. Erkölcsi, ds tudományelméleti okokból is ellensége annak, hogy a tudományt pusztán az individuális haszonra sajátítsák ki. Hasonló módon nem követel a tudománytól közvetlenül hasznosságot. Hasznos, ez Liebig számára egyszerűen azzal ekvivalens, hogy értéke van. Értéke van azon keresztül, hogy hozzájárul az anyagi javak előállításához, és azáltal, hogy "szellemi hasznot" eredményez. Ami a tudomány hasznát jelenti az ipar számára, itt Liebig tiltakozik az ellen, hogy a gyakorlat igényeire orientált képzést ugy értelmezzék, hogy ezzel a tudományt a receptek javítgatásának színvonalára süllyesszék, amint azt a tudománytól azonnali hasznot váró gyárosok elvárnak. Az alapos tudományos képzés a leghasznosabb a gyakorlatnak. Ez Liebig oktatói, publicisztikai tevékenységének központi elvét jelenti. Egy-egy megfogalmazásában ugyanakkor messze kerül attól, amit ki akar fejezni, így azt mondja: "A hasznosság alapelve, amely a célokat vizsgálja, nyilt ellensége a tudománynak." Legyen Itt elég csak megjegyezni, hogy Liebig a maga tevékenységében sokkal differenciáltabban viszonyult a problémához. Ezért Liebig nézeteinek erős félreértelmezése az, amit K. Hafen az 1973-as darmstadti emlékülésen kifejtett. Eszerint "a tudomány célját és feladatát Liebig az ismeretek szaporításában látta." (6) Mint mondja, már Liebig látta, hogy az alapkutatásnak nem szabad célhoz kötöttnek lenni. Hasonló nézetet fejtett ki korábban P. Rassow.(7)