Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
TANULMÁNYOK - Csendes László: A térképkészítés eszközei régi térképeken
Ismeretes 1514-ból az az okirat, melyben Nádasdy Tamás parancsára kísérlet történt a Rába folyó szabályozására. A szövegből kitűnik, hogy a folyó szabályozására hadászati okokból lett volna szükség. Sajnos a terv csak terv maradt, ugyanis Nádasdy felfegyverzett sajkákat szeretett volna vizi utón eljuttatni a Drávára, hogy a törökök hátába kerüljön. Az okirat a geodéziai munkák végzésének részletes leírását adja, de nem tartalmazza a feladat végrehajtását. A geodéták a műszerek, felmérési eszközök növelésével fokozták a mérés pontosságát, amit a távcső feltalálása,' a látómezőben elhelyezett fonál-vagy szálkereszt, a nóniusz, a mikrométercsavar stb. alkalmazása nagyban elősegített. Ma már minden hasonló célokat szolgáló mérőeszközön megtalálható nóniusz (Nunez Pedro 1492-1577 portugál tudós találmánya), mellyel tized, Adrién Auzeut (1630-1691) francia matematikus találmányával a mikrométerrel, századmilliméter is könnyedén mérhető. A távcsövek fejlődése a csillagászat által használt tükrös távcsöveknél mérhető le, melyekből az USA-ban 5, a Szovjetunióban 6 méter átmérőjű is van ma már. Magyarország a Nyugat felé terjeszkedni vágyó török hóditás útjában volt. Az ország hadszintérré változott, és sok-sok áldozattal feltartóztatva a török hadakat, időt biztosított a fenyegetett országok, főként Ausztria részére a hadi felkészülésre. A hóditás ellen küzdő magyarság harcai, várvédői, felhívták hazánkra az európai közvélemény figyelmét. Sajnos a Mátyás udvarában virágzásnak indult kartográfiát a közel 150 évig tartó török megszállás szinte teljesen megbénította. Hazánkban a rendszeres topográfiai térképezés alapjai a XVIII. század derekán, Mária Terézia korában alakultak ki. A hadvezetés és a közigazgatás már nem nélkülözhette a térképeket. Ez szinte kényszerítő hatással volt Európa-szerte a kartográfia művelőire. A gazdasági élet fejlődése, a felfedezések, a hajózás, a kereskedelem és a háborúk, egyre jobban igényelték a pontos, megbízható térképeket. A térképezés fejlődését, a térképmüvelés intenzitását jelentősen meghatározta az egyes országok anyagi (pénzügyi) politikai, társadalmi helyzete, a lakosság műveltségi szintje, párosulva a térkép Igényével. A XVIII. században Európa-szerte sok földmérést végeztek. A francia forradalom idején elhatározták, hogy a Föld kerületéből vezetik le az uj mértékegységet. Talleyrand püspök, a későbbi hires diplomata 1790-ben ajánlotta a francia nemzetgyűlésnek, hogy az Akadémiát bizza meg egy egységes mértékrendszer kidolgozásával, amely a tizes számrendszeren alapuljon (összefüggésben a hosszúság, térfogat, suly). A kialakult "méter etalon"-ból vezették le a térfogat és sulyegységeket, melyek Franciaországban 1793-óta törvényes mértékek. (A világ többi országában csak fokozatosan terjedt el. 1875-ben már nagyon sok országban bevezették a méterrendszert.) Magyarország is ekkor vásárolta a párizsi méter hiteles és az eredetivel Időről időre ellenőrző összehasonlításra kerülő platinairidiumból készült másolatot, melyet az Országos Mérésügyi Hivatal őriz. Földosztásnál, vagy más területmeghatározásnál minden bizonnyal a pillanatnyi szükség szerint megválasztott legkülönbözőbb "mértékegységek" lehettek sokáig használatban, mint pl. lépés, karhos sz, arasz , egy bot és több hasonló más. Itt emlitem meg, hogy az Amur mentén élő managre törzs egyik mértékmeghatározását buchanak nevezte. E megnevezés azt a távolságot jelentette, melynél szabad szemmel egy ökör szarva már nem vehető ki. E rövid visszapillantás után nézzünk meg néhány térképkivágatot azok rövid címleírásával és a díszítőelemek vizsgálatával.
