Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A pesti vízvezeték tervei (1857–1868)

nem jelentett különösebb problémát. Pollár a vizmühöz 2 db, egyenként 50 LE-s gépet akart beállítani, amelyek összesen 7602 m

3 vizet szállítanának naponta. Egy LE 76,02 m

3-hez elegendő. Bürgermeister 2 db 100 LE-s gépet tervezett, amelyek közül csak az egyik dolgozott volna. A vízszállítás napi 5430 m

3

. Itt egy LE-re 54,3 m

3 viz jut. Grisselvés Docwra tervezetében 10 db, összesen 425 LE gőzgép van. Itt egy LE-re csak 45,39 m

3 viz jut naponta. Figyelembe kell venni azt, hogy a gőzgépek energiájának egy része arra fordítódik, hogy a szűrőberendezésbe emelik a vizet. A korabeli technikai viszonyok mellett 54,30 m

3 viz kiemeléséhez és a hálózatba szállításához 1 LE energiát számithatunk. A tervezők véleménye nem volt egységes abban a kérdésben, hogy a folyópart mely pontján vegyék a vizet. Abban egyetértettek, hogy a Duna bal partján, a város északi részén kell történni a vízkivételnek. A javasolt legdélibb terület a Kossuth Lajos tér déli része, legészakibb a mai Népszigettel szemben fekvő terület volt. A kérdésben a város fejlődése döntő szerepet játszott: ha lakóházak és gyárak épülnek a vizmütől északra, ezek csatornái összepiszkítják a vizet; tehát a telepnek a város legészakibb pontján kellett lennie. Ha viszont - a terjeszkedést figyelembe véve - a szivattyútelepet a lakott helyektől távol viszik, akkor tul nagy mennyiségű cső kell a vezetékhez. Lehetőleg városi vagy kincstári telket kellett igénybe venni, mert a magántelek vételára magas lett volna. Általában a nagyobb fogyasztásra számító tervezők északabbra kivánták helyezni a szivattyúkat, a kisebb kapacitású vízmüvekhez a Lipótváros északi részén fekvő területeket jelölték ki. Legnagyobb véleménykülönbség a természetes és mesterséges szűrés kérdésében volt. A külföldi tervezők általában a felszini vízkivételt és a mesterséges szűrés elvét vallották, vállalva a szűrőágyak épitésével járó többletkiadásokat is. A pestiek a természetes szürőkutakat tartották jobbnak. A kérdésben nem lehet egységesen állást foglalni. Ha megfelelő helyet választanak ki, kétségtelen, hogy ivóvíz céljaira jobb a természetes szűrő, azonban ahol Pollák, Bürgermeister és az ideiglenes vizmühöz Lindley a kutakat tervezték, nem volt alkalmas a talaj ilyen célokra. A tároló medence elhelyezésére, nagyságára nézve különféle elképzelések voltak. Magasságát illetően a vélemények általában megegyeztek. Olyan magas szinten kellett elhelyezni, hogy a viz a mérőedények elve alapján a legnagyobb házakba is eljusson. Bár a sik pesti területen a hely kiválasztása problémát okozott, a tervezők igyekeztek a természetes magasságokat kihasználni. így az idők folyamán a tervezett tároló medence a város központjától mind távolabbra került. Ottmayer még a szivattyútelep mellett, Grissel és Docwra a mai Kálvin téren, Bürgermeister a Józsefvárosban, Lindley Kőbányán tervezte. Világossá vált, hogy a megfelelő vízmennyiséget csak abban az esetben tudják biztosítani, ha a tároló medence megfelelő nagyságú lesz. Mig Pollák, Bürgermeister csak a napi fogyasztás 1/3 részét tudta tárolni, addig a városi társulat egy napi, Peters három napi, Lindley két napi vízszükséglethez kivánta a tartalék medencét megépíteni. Legnehezebb volt a vízszükséglet felmérése. Általában egy főre kb. 50 1 vizet számítottak. Grissel és Docwra ennek kétszeresét vették, Bürgermeisternél, Polláknál nem jutott ennyi viz. Lindley nem foglalt állást a kérdésben. A tervezők két ponton követtek el hibát: Nem tudták felmérni a város lakosságának, kereskedelmének és iparának fejlődését, azt a perspektívát, amit a kapitalista átalakulás Pest életében jelentett. Ennek felismeréséhez nem kaptak segítséget a város vezetőitől, a sajtótól, a közvéleménytől sem. A városi tanács tagjai, a bizottmányok résztvevői néhány kérdésben jóval kicsinyesebbek voltak, mint a vízvezeték tervezői. A patrícius hagyományokat őrző, a régi Pest emlékeitől, feudális örökségétől nehezen szabaduló vezetőséget a polgári forradalom által felszabaditott energiák előretörése, az ipar, a kereskede-