Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

KÖNYVISMERTETÉS - Vastagh Gábor: Pelet P. L.: Feer-Charbon-Acier dans le Pays de Vaud

Ilyen például az alagút szigetelésének megoldása. Másodlagos forrásból előkerült és a füzet bemutatja a biztositó berendezések eredeti kapcsolási rajzát. Sokan ugy tudták, hogy a földalatti az eredeti biztositó berendezésekkel közlekedett még néhány éve is. A szerző feltárja a berendezés 1930-ban megtörtént cseréjét. Egyben tisztázza azt az ugyancsak sokat vitatott problémát is. hogy mikor bontották le a földalatti diszes lejáró házikóit. Az első jármüvek tervrajzai, a gyárakkal kötött szállítási feltételek, a kapcsolóberendezések, amelyeket a földalatti kocsijain alkalmaztak először, mind érdeklődésre tarthat, számot. Már a földalatti indulásakor tervezték pótkocsik beszerzését, a fhburkolatu kocsik összekapcsolását. De talán szakembereinknek is az a felfedezés okozta Medveczki füzetében a legnagyobb meglepetést, hogy a megnövekedett forgalom jobb lebonyolítása érdekében már 1916-17-ben terveztek "csuklós" jármüveket. A Ganz-féle csuklós jármüvek eredeti tervrajzát Medveczki Ágnes publikálja először, A technika mellett foglalkozik Medveczki Ágnes a személyzet szociális problémáival is. Ehhez jó segitséget adtak neki többek között a felkutatott eredeti illetménykimutatások és egyéb okmányok. Nem kis érdeklődéssel olvasható a földalatti forgalomszabályozása körüli küzdelem története, amely a belügyminiszter, a kereskedelemügyi miniszter (a közlekedés akkor legfőbb gazdája), a fővárosi tanács és Budapest főkapitánya között zajlott. A millenniumi vasút történetét természetesen napjainkig ismerteti a füzet, anielyből még csak azt az egy momentumot emeljük ki, amely a felszabadulás évében a vasút első igazgatósági ülésén 1945. augusztus 6-án hangzott el, amikor Miliők Sándor elnök kifejtette a fővárosi gyorsvasut-hálózat kiépítésének szükségességét, • . Mindez csak villanásszerü felemlítése az értékes és tömörsége mellett is élvezetes tanulmány néhány részletének. A korlátozott terjedelem miatt lábjegyzetekben rekedt, érdeklődésre számottartó részkérdések megjelentetésére még számitanunk kell. A monográfia kiállitása nyomdatechnikailag is dicséretes. A finom papiron jól érvényesülnek az archív fotók és rajzok is, amelyek nem kevésbé értékei a munkának, amelyet a kapcsolatos irodalom bőséges ismertetése és négynyelvü összefoglaló zár. A technikai kivitelért a debreceni Alföldi Nyomdát illeti az elismerés. Szitár László Paul-Louis Pelét: Fe

r-C

harbon-Acier dans le Pays de Vaud. Bibliothèque Historique Vandoise kiadása. Lausanne, 1973. 272 oldal P -L. Pelét professzor, a lausanne-i egyetem tanára, a svájci Waadt kantonban, ebben a régi vaskohászati centrumban 1964 és 1970 között folytatott jelentős ásatásairól számol be ebben a kötetben. Tul ezen a számunkra talán kevéssé érdekesnek tünő témán, érdekesnek tartjuk a szép kiállítású, 28 fényképpel, 82 jó rajzzal és vázlattal és egy érdekes átnézeti térképpel ellátott könyvről beszámolni. Utóbbiról csak annyit, hogy nem is tudtuk, hogy Svájcnak a középkorban ilyen jelentős vasipara volt! Érdemesnek tartjuk, mert a korai vasgyártás, az u.n. buca-el ••rás technológiája, folyamatai még ma is igen sok tekintetben ismeretlenek. (Referensnek éppen az utóbbiakról is volt alkalma meggyőződni egy 1975 októberében Eisenstadtban ebben