Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
KÖNYVISMERTETÉS - Szitár László: Medveszki Á.: A milleniumi földalatti vasút
1975 októberében nyilt meg a főváros legújabb múzeuma, a Földalatti Vasúti Múzeum. Ugyanakkor jelent meg egy monográfia "A Millenniumi Földalatti Vasút" címmel "A Közlekedési Múzeum Közleményei" sorozat 4. tagjaként, jelentősen gazdagítva városi közlekedésünkről szóló gyér szakirodalmunkat. A monográfia szerzője Medveczki Ágnes történész-muzeológus, a Közlekedési Múzeum városi közlekedési gyűjteményének őre, az uj technikai múzeum rendezője. A füzet azonban nem az uj múzeum ismertetője, arra mindössze két oldalt áldoz a több mint négy ivnyi terjedelemből, a "Függelék"-ben. A 68 oldalas nagy alakú (B5), könyvnek beillő füzet zsúfolt. Nem technikai kiállításában, hanem adattömege miatt. Szinte az első oldalak olvasásánál kitűnik, hogy a szerző igen alapos ismerője a témának. Felkutatott minden létező archív és levéltári anyagot, irodalmat, ami a millenniumi földalatti vasutunkra vonatkozik. Összegyűjtött minden lehető adatot sokkal többet, mint amenynyihez elegendő, helyet rendelkezésére bocsátottak munkája megírásához. Erezni, hogy még sok-sok érdekesség a tollában maradt. Erre utal a rengeteg lábjegyzet is, amelyek közül nem egy talán oldalakon kifejthető technika- és társadalomtörténeti érdekességeket takar. Bízvást el lehet mondani, hogy Medveczki Ágnes ma a városi közlekedésünk. Európa első földalatti villamos vasútja 80 évének legjobb ismerője. Az a néhány közlekedési szakember, aki a technikatörténet idevágó területén is otthon van - akik tudására a fiatalabb generáció is bátran támaszkodhat -, is talál M edvec zki Ágnes munkájában olyan kutatási eredményeket, amelyek meglepők és ujak. Nincs arra hely és mód, hogy itt mindent ismertessünk a füzetből, amely mint mondottuk - zsúfolt, - bővebb lére eresztve, a rejtve maradt és csak lábjegyzetekben érintett kutatási eredményeket is leirva, testes könyv keletkezhetett volna belőle. A szerző adatbősége mellett jól oldotta meg feladatát, ügyesen fogta össze anyagának legjavát, és viszonylag "rövid" 68 oldalon tette lehetővé, hogy bárki fáradság nélkül, rövid idő alatt ismerhesse meg annak a műszaki-közlekedési emlékünknek a történetét, amelynek létrehozása a maga korában ugyancsak technikai bravúrnak számított. Mert az sem volt könnyű feladat annak idején, hogy egyáltalán elfogadtassuk a földalatti vasút létesítésének gondolatát. Hiszen ilyesmi akkor még nem volt a kontinensünkön. Medveczki munkájából megismerjük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a különböző társadalmi szervek fejtettek ki a villamos, illetve a földalatti érdekében. Kevesen tudják, hogy már 1893. február 18-án az Andrássy ut (ma Népköztársaság utja) villamosítására kötött megállapodás mellett született egy titkos szerződés Is, amely első ízben vetette fel a földalatti gondolatát. A "ráhordó vonalak" első részletes Ismertetése is megtalálható a javaslatban. Szakkörökben sokat vitatott és napjainkban Is sokat emlegetett téma a jegyautomata. A közhiedelem szerint (aminek a korabeli újsághírek adták a tápot) a földalattinál jegyautomaták működtek. Medveczk i bebizonyítja, hogy ilyen készülékeket az építtető és üzemeltető társaság soha sem vásárolt, bár - jellemző ez modern gondolkodásukra - beszerzését tervezték. Egyet a végállomáson bemutatásra felszereltek, de nem vált be. A szerző felkutatta az eredeti építési naplót is, amiből sok egyéb mellett olyan műszaki érdekességek is kiderültek, amiket eddig a szakemberek sem ismertek teljes részletességgel.
