Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A pesti vízvezeték tervei (1857–1868)
Gondoskodik arról, hogy az első ciklusban ne lépjék tul az engedélyezett 600 000 Ft-t. Tiszteletdija a beruházott összeg 5%-a lesz. A város kötelezi magát a megfelelő helyiségek biztosítására, rajzolókat, mérnököt-ad segítségül. 1868. március 21-én a Belügyminisztérium jóváhagyta a Lindley-vel között szerződést. A vízmű műszaki leírását megfelelőnek tartották, csak az egyéb részekhez fűztek hozzá néhány pontot. Kötelezték Lindley-t arra, hogy a 600 000 Ft-ból eszközölt kiadásokról számoljon be rendszeresen. Minél előbb készitsen részletes vízvezeték tervet, hogy világos legyen, milyen módon épithető be az ideiglenes vizmü a véglegesbe. A Duna-parton városrendezési szempontból egyforma, magas épületeknek kell lenni, vegyék ezt a tervezésnél figyelembe. Lindley tervezete messze kiválik az 1860-as években beadott, konkrét, részletes költségvetést és műszaki leirást tartalmazó elgondolások közül. Nem közöl adatokat sem a víz mennyiségéről, sem az ideiglenes vizmü költségeiről. Hogy a város mégis megkötötte Lindley-vel a szerződést, az elsősorban addigi munkáinak, a szakmában kivívott jó hirének volt köszönhető. A városi tanács és bizonyos fokig a közvélemény Is belefáradt a csaknem egy évtizedes alkudozásba, az állandó bizottsági ülésekbe, az egyes részletkérdések csűrés-csavarásába. Lindley-nek abból a szempontból is szerencséje volt, hogy akkor fogadta el véglegesen a tanács azt az elvet, hogy a vízvezeték közmű, amelyet csak a városi pénztárból, közös vállalkozás formájában lehet megépíteni. Mint az Irodalomból ismert, ez az elképzelés sem valósult meg teljes egészében. Bár egy éven belül volt viz a városban, az ideiglenes vízművet állandóan bővíteni kellett, és annak költségei négy év múlva már a véglegesre szánt öszszeget is felülmúlták. Ennek ellenére az első pesti vízvezetéket mint jelentős és már rendkívül időszerű vállalkozást tarthatjuk számon. A vizmü elutasított, fel nem használt terveit a gyakorlati munkáknál később sem vették figyelembe. Az idő eljárt felettük, csak technikatörténeti értékük maradt meg. E munkákat olvasva képet kaphatunk arról, hogy ezek az első tervezők és a kor technikai szakemberei milyen technikai, geológiai, topográfiai, vizépitési stb. ismerettel rendelkeztek. A korabeli orvosok, vegyészek egyre jobban ismerték a viz kémiai vizsgálatának módszerelt. Egyre több viztisztaságot elemző anyag jelent meg az orvosi folyóiratokban, hangzott el akadémiai előadásokon, amelyek során világossá vált a helyzet tarthatatlansága a kutakból nyert vizet illetően. 6 ^ Nagy érdeklődést váltott ki a talaj összetételének, egyes rétegeinek vizsgálata is. A vízvezeték tervezői már tisztában voltak azzal, hogy a város altalaja 10-15 m mélyen homok, kavics és agyag, de e fölött szemét feltöltés van. Ez néhány évtized múlva az építkezők számára szilárd talaj lesz, de kedvezőtlen a kutak, esetleg a vízvezeték tervezése szempontjából ls.^ 0 ' A csövek elhelyezése az utcákban topográfiai ismereteket igényelt. Mire a tanács birtokában részletes vízvezeték tervek voltak, már folyt a Doletskó-féle lejtmérés, és Halácsy Sándor Is készítette háromszögelési térképeit. Lindley a csővezeték lefektetéséhez már a Halácsy-szelvőnyeket használta fel. Az utcák szintjének, magasságának, lejtviszonyainak tisztázása rendkivül fontos volt a vezeték építése szempontjából. A XLX. század eleje óta rendszeresen közölték a lapok a Duna napi vízállását, ami szintén alapvető adat volt a vízvezeték tervezőinek, mert a vizkivételt a Dunából, illetve közeléből tervezték. Minden elképzelés szerint általános volt, hogy a vezeték gőzgéppel kell megépíteni, amelynek beszerzése, felszerelése, üzemeltetése
