Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

KÖNYVISMERTETÉS - Szitár László: A Közlekedési Múzeum évkönyvei

A KÖZLEKEDÉSI MÚZEUM ÉVKÖNYVEI A fennállása nyolcvanadik éve küszöbén álló Közlekedési Múzeum - a 'múltját, méreteit, munkásságát és gyűjteményeit tekintve hazánk jelenleg leggazdagabb technikatörténeti múzeuma -, most adta ki második évkönyvét. Különösnek tűnhet ez a majdnem szellemi szükkeblüségnek minősülő "terméketlenség". De nem erről van szó. És mindjárt magyarázatát adja ennek a múzeum 1971-ben megjelent első évkönyve, amely két aranyozott évszámot visel fekete vászontábláján: 1896-1971. Eddigi mulasztásunkat korrigálandó, röviden erről az első, egyébként vaskos, több mint 430 oldalas kötetről is megemlékezünk. Az első kötetet - csakúgy, mint a most megjelent másodikat - Czére Béla, a közlekedéstudományok doktora, c. egyetemi tanár, a múzeum főigazgatója szerkesztette. Dr. Csanádi György akadémikus, a nemrég elhunyt közlekedés- és postaügyi miniszter előszava után, Czére Béla mintegy ötven oldalon át ad kimeritő képet az akkor 75 éves jubileumát ünneplő múzeum történetéről. Az 1896-os millenniumi ünnepségekre épült diszes városligeti Közlekedési Pavilonból született a múzeum. A századfordulón még nagy technikai vívmányként tisztelt gőzmozdonyokat bemutató közlekedési kiállításnak olyan nagy sikere volt, hogy a legfelsőbb körök elhatározták: a pavilont a kiállítás befejezése után is meghagyják és közlekedési múzeummá alakítják át. Még a millennium évében megjelent a kereskedelemügyi miniszter rendelete a "M. kir. Közlekedési múzeum" alapításáról. A múzeum nyomban meg is kezdte gyűjtő munkáját és 1899. május 1-én megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. A millenniumi kiállítás legtöbb épületét lebontották, de a közlekedési pavilon impozáns 68 méter magas kupolájával megmaradt, attraktiv létesítményeként a mindig népszerű Városligetnek. Népszerű lett maga a múzeum Is. A fennmaradt dokumentumok, korabeli sajtó-adatok szerint látogatói száma egyre nőtt. Pedig akkor még csak a vasút (65%), a hajózás (20%) és a postaügy (15%) szerepelt állandó kiállítási repertoárján. A kereken 3000 m

2 kiállítási területével átvészelte az első világháborút, és a Horthy-korszak igen gyenge anyagi és erkölcsi támogatása ellenére szorgalmasan gyűjtötte közlekedésünk emiékelt. Időközben - az uj közlekedési ágazatok jelentkezésével - gyűjtőköre is gyarapodott. Kiállításain megjelentek az első repülőgépek, a belsőégésű motorok. A harmincas években a múzeum látogatottsága már elérte az évi 140 ezer főt. Igen szerény dotációja és csekély személyi állománya azonban a tudományos kutató munkát nem tette lehetővé. Ötnyelvű képes prospektusa is csak az Országos Idegenforgalmi Hivatal támogatásával jelenhetett meg. így érkezett el félszázados fennállásához, amikor a második világháború két bombatámadása majdnem teljesen elpusztította épületét és gyűjteményének is túlnyomó részét. A világégés után két évtized szorgos gyűjtő munkája mellett az elpusztult gyűjtemény pótlására, és a romokban heverő, teljes lebontásra itélt épület helyreállítására. A diszes, hatalmas kupolájával a Városligetet uraló épület eltűnt. A lerombolt falakon, külsejében disztelen szürke csarnokok emelkedtek, amelyek azonban belső kiképzésüket illetően, messze felülmúlták az eredeti csarnokokat. A két évtized alatt a gyűjtemény is sokkal gazdagabb lett, mint a korábbi volt, és ez már valamenynyi közlekedési ágazat anyagát felölelte. Ragyogó, gazdagon felszerelt, modern elvek szerint rendezett kiállításaival 1966. április 2-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt.