Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Szabadváry Ferenc: Winkler lajos
csalódást okoz: a szerző a külföldi irodalmat rekapitulálja, azt is rosszul. A mechanikus planetáriumoknál meg sem emliti pl. Archimedest, pedig az első, automatikus berendezés tőle ered; de az optikai planetáriumok magyar előfutáráról (Kövesligethy Radó) sem tud a szerző. Rejtély, hogy miért közli angol lábban a müncheni planetárium méretét, - amikor németországban régen méterrendszer volt már használatban. Meg sem emliti a demonstrációs segédmüszerek tömegével felszerelt moszkvai és prágai planetáriumot, holott kiemelve ir négy hires (?) berendezésről. Az már szinte nevetséges, hogy a Zeiss-középméretü műszert, amelyet a gyártó cég "Medium"ként jelez, Médium-nak irja, továbbá e cég uj készülékét Raumflug-ürplanetáriumnak nevezi: a két kifejezés ugyanazt jelenti! (Ür-ürplanetárium?) Ugyancsak kár volt e fejezetre 19 képet szánni, ugyanakkor a modern óriástávcsövekre egy sem jut. Jobb lett volna, ha e rosszul irt rész helyett a következő, csillagászat-történeti rész kapott volna több teret. A magyar csillagászat históriájára két lap kevés volt! (Néhány tévedés itt is belecsúszott, bár kevésbé zavarók.) A könyv második része a távcsövek optikájával, a tükrök és lencsék csiszolásával, a távcsövek házi szerelésével, és az égen megfigyelhető jelenségekkel foglalkozik. Megtanulható, hogyan lehet házilag jó minőségű tükrös távcsövet késziteni, és azt felszerelni. (Talán egyedül a mechanikai fejezet kifogásolható: ennek alapján a műkedvelő inkább elveszti a kedvét, minthogy teleszkópot készitsen. Tul bonyolult - több egyszerű recept kellene!) Az utolsó rész a csillagképek megismerésével, az egyszerű eszközökkel észlelhető, tudományos megfigyelésekkel foglalkozik (Bartha). Magyar nyelven ez az első részletes ilyen leirás, és meglepve vehetjük tudomásul, hogy néhányszáz forintos felszereléssel, milyen komoly tudományos munka végezhető. Kár, hogy a szerző kissé többet markolt, mint amennyi a terjedelembe fért. A kötet feltétlenül hasznos segédkönyv , és széles olvasóközönségre számithat. Egy esetleges uj kiadás reményében emiitjük, hogy helyes lett volna két kötetben kiadni a munkát (ezt a beosztás is sugallja!) és nem ártott volna a táblázatokat nem fejezetek szerint, kissé rejtélyes indokkal elhelyezni, hanem a könyv végén egyben közölni. Meskó Edina Szabadváry F e renc: Win kl er Lajos. "A mult magyar tud ósai" (Akadémia Kiadó, Budapest, 1975. 178 old. 1 arcképpel.) Az Akadémia Kiadó 6-6 műből álló életrajz-sorozatának ez a kötete, egyik kiemelkedő, ám szélesebb körben alig ismert kémikusunkat mutatja be. "Winkler Lajos analitikus kémikus volt" - kezdi monográfiáját Szabadváry Ferenc, és ez a megállapítás marad mindvégig a könyv középpontjában. így a mü nem csak Winklert mutatja be, hanem az analitikus kémiának is rövid, de átfogó ismertetése. A 23 oldalnyi bevezetés röviden összefoglalja az analitikus kémia történetét és jelentőségét. Ez annál is inkább szükséges, mert a vegytannak ezt az ágát, gyakran még a szakemberek is alábecsülik. Ám az analitikus kémia fontosságának ismerete nélkül aligha érthető meg Winkler munkásságának fontossága, hirnevének oka. A fejezet érdeme, hogy a nem-szakember érdeklődőnek is világos képet ad. A következő három fejezet (A környezet, - Életútja, - A kutató és az ember) Winklert, az ember és a tudós egyéniségét mutatja be. Különösen fontos e részekben, hogy nem csak korába helyezi el a tudóst, hanem megpróbál magyarázatot adni személyes tulajdonságaira, "furcsaságaira", szeszélyeire is, mégpedig éppen korának
