Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Szabadváry Ferenc: Winkler lajos

és környezetének ismeretében. A szerző itt leszámol a "bogaras tudósok"-ról szóló, közkeletű legendákkal, és világosan megmutatja, hogy a személyes furcsaságok többsége gyakorta a környezetből, a kor társadalmi visszáságaiból erednek. Teszi ezt anélkül, hogy a bemutatott személyt megfosztaná egyéniségétől, személyes sajl*' ágaitól. Egészében ez az 55 oldalra terjedő rész jó példája a helyes felfogásban összeállított életrajznak, és példaképül szolgálhat más szerzők számára is. Az olvasóknak pedig akkor is lebilincselő, ha a vegytan maga nem tartozik szaktárgyuk közé. Említést érdemel a fejezetek tárgyilagossága: bemutatja a kiemelkedő tudós árnyoldalait, felfogásbeli és tudományos hibáit. Nem deheroizálás ez, hiszen az ábrázolt személy hibáival csak közelebb kerül az olvasóhoz. A következő két fejezet (Munkássága, - tudományos eredményei) 78 oldalon, Winkler kémiai tevékenységét, az analitikus vegytanban elért eredményeit részletezi, a kis terjedelemhez mérten igen átfogóan. Először felsorolja azokat az eszközöket, amelyeket Winkler szerkesztett az analitikus vizsgálatok céljaira. Nagy kár, hogy a sorozat szerkesztési elve nem tette lehetővé ezek bemutatását néhány ábrán is. így a kémiai laborban kevéssé járatos érdeklődőknek csak keveset mondhat. Részletesen ismerteti a szerző Winkler legfontosabb, és egész életét végigkísérő kutatását a vizelemzésre vonatkozóan. Talán itt érzékelhető legjobban az "aprómunka" fontossága. Önmagában is sokat mondó tény, hogy Winkler 251 értekezéséből (amelyek közt azonban több idegen nyelven ismétli a magyar közleményt), 67 foglalkozik ezzel a problémával. Ezután a térfogatos analízis, majd a súly szerinti elemzés terén végzett munkáját ismerteti. Ugyancsak részletesen tájékoztat Winklernek egy másik jelentős munkaterületéről: a gázok oldhatósági értékeinek megállapításáról. E rész azért is érdekes, mert megmutatja, hogy a tudományban még a "klasszikus" részek sem tekinthetők teljesen lezártnak, és sokszor ismert részletek is megoldatlan kérdéseket vetnek fel. Végül röviden - kissé tul röviden - sor kerül a Gyógyszerészeti Zsebkönyv körüli érdemeinek méltatására is. Itt ismét ki kell emelni, hogy a szerző nem hagyja emlitetlenül Winkler tévedéseit sem. A kötetet Winkler Lajos tudományos közleményeinek bibliográfiája, valamint a róla szóló érdemi ismertetések felsorolása zárja le. A szűkre szabott terjedelem magyarázza talán, hogy a könyv második része a nem kémikus számára már kevesebbet mond. Ugyanakkor talán többett kellett volna foglalkozni az analitikus kémia gyakorlati alkalmazásának példáival, annál is inkább, mert ezt az első részben a szerző többször is hangsúlyozza. Érdeme a munkának, hogy jól áttekinthető képet nyújt nemcsak Winkler munkájáról, hanem munkaterületének és eredményeinek fontosságáról, emellett szinte bevezet az aprólékos elemző kémia "műhelytitkaiba". Legfőbb érdeme azonban, hogy méltó emléket állit egy már-már elfeledett nagy tudósnak. Vajda Pál