Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Vámos Éva–Szabadváry Ferenc: Egy korai nemzetközi tudományos konferencia és kísérlet nemzetközi tudományos társaság létrehozására
A kísérleteket a kijelölt szakértők 1785 januárjában tekintették meg. Kari von Zinzendorf gróf, a Hofrechnungskammer elnöke naplójában beszámol arról, hogy az első bemutató nem sikerült, a kísérletet meg kellett ismételni (5). A bécsi kísérletek alapján engedélyezték Hornnak, nagyobb méretű kísérleti berendezés építését. Erre a célra a Selmee melletti Szkleno községet szemelte ki. A Chemische Annalen, Crell folyóirata, 1786. évi első számában már a szklenoi kísérletek eredményéről számol be. Eszerint naponta 120-160 q ércet amalgámoztak ott akkoriban, amelyből az ezüstöt 2-'/ htján sikerült egyszeri amalgámozással kinyerni. Hirt ad a folyóirat Thun gróf, bányatanácsos szklenói látogatásáról és kísérleteiről is. ü az udvar megbízásából ellenőrizte a módszert és előnyösnek találta. Tapasztalatai alapján javasolta, hogy a csurgató eljárást szüntessék meg, és vezessék be az amalgámozást. A szerkesztő cikkét azzal fejezte be, hogy az eljárás részletes leírását Horntól várják (6). Az ismertetés nem is váratott magára sokáig. Még 1786-ban megjelent Born könyve "Ueber Anquicken der gold- und silberhaltigen Erze, Rohsteine, Schwarzkupfer und Hüttenspeise" címmel. Ennek bevezetőjében a szerző beszámol arról, hogy elrendelték az eljárás alkalmazását :iz egész birodalomban, és hogy már épül is az első igazi nagyüzem Besztercebánya közelében (7). Közli továbbá, hogy az eljárás népszerűsítése érdekében nemcsak ennek a műnek közzétételét engedélyezték, hanem módot nyújtanak arra is, hogy az érdeklődők személyesen is megtekinthessék az amalgamo zót. Megemlíti, hogy négy spanyol szakember már meg is kapta az engedélyt. Mindennek hátterében egy császári rendelet állt, amelvet újságokban is közöltek. Ennek lényege az volt, hogy Born módszerét a kincstári üzemekben be kell vezetni, és általánosan ismertté kell tenni. Az eljárástól a fa- és időmegtakarításon kívül azt várták, hogy külföldi elterjedése több higany eladását teszi majd lehetővé (8). Itt kell megemlíteni, hogy újra engedélyezték azoknak a higany müveknek a működését, amelyeket Körmöcbányán és Besztercebányán 1580-ban betiltottak (9). Hornnak találmányáért, az olvasztás és amalgámalas közti különbségből, a kincstári üzemekben adódó haszon 1/3-át adták 10 évre, további 20 évre pedig 4%-át (10). Kincstári érdek volt az amalgámalas ismertetése, ezért sorozatosan megadták a beutazási engedélyeket az eljárás iránt érdeklődő külföldi szakembereknek. 1786-ban 27, angol, dán, francia, német, orosz, spanyol és svéd területről érkező szakembernek adtak engedélyt a Habsburg birodalom bányáinak és kohóinak tanulmányozására. Az erről szóló iratokat bécsi leváltárakból Renée Gickelhorn gyűjtötte össze (11). A szakemberek nem egyszerre érkeztek Szklenóba. Általában több hónapot töltöttek ott, igy pl. Johann Jákob Ferber poroszországi bányafőtanácsos 1 hónapot, von Trebra hannoveri helyettes bányakapltány Zellerfeldből 3 hónapot, Johann Dániel Weber 7 hónapot. Megtekintették az amalgámozót, meghallgatták vezetőinek (Rupprecht és Haidinger) magyarázatait (12). Volt, aki maga is kísérletezett saját vidékéről magával hozott ércekkel, ahogy pl. Trebra is tette (13). A kisérletek során ők is változtattak, fejlesztettek az eljáráson. Meglátogatták a környékbeli, hagyományos olvasztással dolgozó üzemeket is. Az egy időben Szklenóban tartózkodó szakemberek egy mai konferenciához valamennyire hasonló összejövetelre, a feltaláló megérkezésekor gyűltek össze. Born a Wiener Zeitung tudósítása szerint 1786. szeptember 27-én érkezett meg Szklenóba (14). Ekkor a jelenlévők megvitatták, hogy az olvasztásos, vagy az amalgamálásos eljárás előnyösebb-e. Erről a témáról, heten, hosszabb-rövidebb értekezéseket dolgoztak ki.