Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A pesti vízvezeték tervei (1857–1868)

A munkálatok következő része az volt, hogy az 1864. december 13-i

44

) vegyes bizottsági ülésen meghatározták azokat a területeket, ahol elsőként van szükség a vízvezetékre. 18 utcát és teret jelöltek meg: Feldunasor, Nádor utca, Váci ut, Főút, Erzsébet tér, Nagyhid utca, Aldunasor, Váci utca, Uri utca, Egyetem utca, Kecskeméti utca, Országút, Hatvani utca, Mészáros utca, Üllői ut, Stáció utca, Kerepesi ut, Király utca.45) a kutakat ott állítják fel, ahol a külvárosokba vezető csövek véget érnek. A vizvezeték épitése számításaik szerint 700 000 Ft-t, egy évi kezelése - a kamattal és törlesztéssel együtt - 67 000 Ft-t igényel. Ilyen formán a viz árát a megjelölt területen 3 Ft 60 krajcárra kellene emelni (akó/év), hogy a vállalkozás rentábilis legyen. Az a kívánságuk, hogy a város legalább 1086 mVn vizet vásároljon meg, évi 36 000 Ft-ért. A bizottmány tárgyalásai rendkivül elhúzódtak. A tagok előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vizvezeték épitése nem lesz gyümölcsöző kapitalista vállalkozás. Vagy igen magasra kell emelni a viz árát, vagy a vállalkozók fizetnek rá. 1865. február 6-án a városi tanács kinevezett egy ujabb bizottmányt, hogy vizsgálják meg, nem lenne-e célszerűbb a vízmüvet közköltségen megépíteni. Mivel nem bíztak meg teljesen korábbi számításaikban, ezúttal Pollák Gyulát kérték fel szakértőnek. Pollák, Zslgmondyhoz és az előző bizottmányhoz hasonló eredményre jutott.

46

) Mig a munkálatok tartottak, 1865 áprilisában Bürgermeister Antal ujabb tervezettel jelentkezett. O feltétlenül a magántársulati épités hive volt. Április 11-én ennek alakítására kért engedélyt. Tervezetében a város vízellátása mellett a Városligeti tó kérdését is meg kívánta oldani.

47

) A kiszáradóban lévő tó problémája ez idő tájt ismét erősen foglalkoztatta a közvéleményt. Egyes álláspontok szerint a tavat artézi kut segítségével, vagy a Rákos-patak vizével kellett volna feltölteni. Vízszükséglete 1086 m

3 volt a nyári időszakban, amivel 1,05 m mélységet lehetett elérni. Bürgermeister szerint egyik sem jó megoldás. A tó partja homokos, könnyen leszivárog a viz. Csak akkor lehet elkerülni, ha a környéket is locsolják. Száraz időben a Rákos-patakból sem lehet megtölteni a tavat, mert ilyenkor az is kiszárad. Előző tervéhez képest még egy elképzelése van: a Városligetben uszodákból és kádfürdőkből álló fürdőt kell létesiteni, hogy a vállalkozás jövedelmező legyen. Tervel megvalósításához telket kér a Hengermalom mellett a vízvezetéki kutak számára, egy másikat a Városligetben a fürdőhöz. A városi tanács helyesnek találta Bürgermeister törekvéseit, hiszen a Szapáryféle társaság tárgyalásai nem haladtak előre kellő ütemben. Konkrét javaslatait azonban több ponton kifogásolták. A tanács lehetetlennek tartotta azt, hogy a tavat a vizvezeték segítségével töltsék meg. A Vaspálya Társasággal már korábban alkuba bocsátkoztak, hogy a Rákos-patakból pótolják majd a tó vizét.

48

) A Hengermalom melletti telket átadják, bár figyelmeztetik, hogy beleesik a Duna szabályozási vonalába. 1865. május 18-án a tanács által kiküldött bizottmány újra ülést tartott. Mivel ismételten ugy döntöttek, hogy csak társulat épitheti meg a vízvezetéket, megállapították, milyen feltételek mellett kötnek szerződést majd e társulattal. A város elvállalja 1086 m

3

/n viz fogyasztását, amiért évenként 36 000 Ft-t fizet. A közkutak esetében az első időszakban a társulat a kutak aljáig vezeti a vizet, mig a kutak felső részét a város épiti meg. A szürőkutak és vizvezeték épületek számára a város telket ad, megfelelő bérleti dij fizetése ellenében. A szerződés lejártával az egész mü a város tulajdonába megy át: olyan formában, hogy a részvényeket megvásárolják. A 6% feletti jövedelemből a város részesülni fog. Ha nő a társulat jövedelme, le fogják szállítani a viz árát is.49)