Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Károlyi Zsigmond: A vízépítés és vízhasználatok gazdasági-műszaki kérdései a XVIII/XIX. században, a rendszeres szabályozások megkezdése előtt (1711–1846)
KÁROLYI ZSIGMOND X A VÍZÉPÍTÉS ÉS VÍZHASZNÁLATOK GAZDASÁGI-MŰSZAKI KÉRDÉSEI A XVIII/XIX. SZAZADBAN, A RENDSZERES SZABÁLYOZÁSOK MEGKEZDÉSE ELŐTT (1711-1846) A vízépítés történetében - a munkálatok szoros gazdasági kapcsolatai, kötöttségei miatt - az egész feudális kor egységes korszaknak tekinthető. A késő feudalizmus korában, főleg a kor első felében (a XVHT. sz. utolsó évtizedéig) a gazdasági-miiszaki tevékenység lényegében az ország korábbi gazdasági életének újjászervezésére irányult. A vízhasználatok és a vizépités terén ugyancsak elsősorban a korábbi viszonyok helyreállításának, a már elért eredmények felújításának lehetünk tanul. Ha azonban a XVIII. sz. az újjáépítés kora, akkor elsősorban azt kell megnéznünk, hogy milyenek is voltak az ekkor helyreállítani kivánt "korábbi viszonyok" a vízépítés-vízhasználatok - és általában az egész gazdasági élet terén. Ez pedig a feudális kor vizimunkálatainak, vízhasználatainak komplex és a késő középkorra is viszszanyuló vizsgálatát teszi szükségessé. Az erre irányuló kutatások meglepő eredményeket hoztak. A feudális kor gazdálkodása a Tisza és a Duna völgyének ártéri településein - az ártéri szigeteken, peremi magaspartokon meglepően sürün létrejött településeken: falvakban, mezővárosokban szükségszerűen túlnyomó részt az árterületeken alapult, hiszen a települések határának 3/4 része, gyakran még annál is nagyobb hányada - árterület, vagyis vlzjárta, sőt állandóan vízzel borított terület volt. Az árterek hasznosítása pedig nemcsak a földnek, hanem az árvizeknek és általában a terület mindenféle vizeinek a hasznosítását, használatát - a "Corpus Juris" terminológiája szerint "haszonvételét" - is jelentette. Ez az oka, hogy a különböző adománylevelek, határleirások a birtokok, vagy helységek " tartozékainak és haszonvételeinek " sorában olyan gondosan és körültekintően írják le " a vizeket, folyókat, ha lastavakat, halászatokat, vizfolyásokat, malmokat és malomhelyeket" (1) Mindezek az adatok az ujabb vízügyi-történeti publikációk alapján már többé-kevésbé ismert tényeknek tekinthetők. Ma azonban már ennél határozottabban fogalmazhatunk. Megállapíthatjuk, hogy a folyók völgyében szerte a világon ismeretes ártéri gazdálkodásnak, természetes "öntözésnek" nálunk is kialakult egy sajátos helyi formá ja, amelyet ugyancsak joggal nevezhetünk "ősi ártéri gazdálkodásnak". A hazai ártéri gazdálkodás megismerésének kulcsa a "fok"-ok fogalma. Ez a régi vizimérnökök szemében közismert és alapvető fogalom volt, és még ma is akadnak öreg gátőrök, kubikosok vagy halászok, akik tudják mit jelent. A szakemberek: a földrajzosok, nyelvészek, néprajzosok azonban csak napjainkra fejtették meg pontosan a jelentését. x Vízügyi Dokumentációs Központ, 1075 Budapest
