Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Keszei Irma–Szabadváry Ferenc: Újabb megállapítások Jacquin selmeci vizsgálatairól

KÉSZEI IRMA - SZABADVÁRY FERENC* UJABB MEGÁLLAPÍTÁSOK JACQUIN SELMECI VIZSGÁLATAIRÓL A XVR. század a kémia történetében a tudománnyá válás első, hősi korszakát jelenti. Az alkimista időkhöz képest sokkal mozgalmasabb kísérletező munka folyt egész Európában. Az alkimista módon, vaktában történő kísérletezést lassan-lassan a megfontolt, a tervszerűen végrehajtott váltotta fel, és azok eredményeit a fantázia helyett egyre inkább törvényszerűségeket feltételezve próbálták magyarázni. Az angol Róbert Boyle (1627-1691) a "THE SCEPTICAL CHYMIST" cimü 1661ben kiadott müvében a kémiai elemek uj, ma is helytálló meghatározását adta. Az "EXPERIMENTS AND CONS1DERATIONS TOUCHTNG COLOURS" cimü, 1664-ben megjelent müvében pedig az anyagokat az addigi - sok fantáziával kevert és tulajdonképpen fizikai szempontok szerinti' - csoportosításuk helyett, uj, kémiai szempont szerint osztotta fel. Egy csoportba azokat az anyagokat sorolta, amelyek adott anyaggal hasonló módon végbemenő kémiai reakcióba léptek. Boyle szerint azok az anyagok, amelyek feloldják a fémeket, bizonyos növényi eredetű kék folyadékok szinét vörösre változtatják, és ha alkáliák hozzáadására tulajdonságaikat elveszítik, kémiai szempontból azonosak, ezek a savak. Az alkáliák pedig - szerinte - azok az anyagok, amelyek a növényi kivonatok szinét kékre vagy zöldre változtatják. O is, kortársai is az alkáliák egy részére jellemzőnek tartották még, hogy savak hozzáadására pezsegnek. Az alkalikusan viselkedő anyagokat hamarosan fel is osztották két csoportra. A felosztás egyik csoportjának tagjai azok az anyagok lettek, amelyek sav hozzáadására erősen pezsegtek, mig a másik csoportba a sav hozzáadására pezsgést nem mutatók kerültek. Mivel a második csoportba tartozó anyagok jóval reakclóképesebbnek, "erősebbnek" látszottak az első csoportbelieknél, ezek lettek az erős vagy maró alkáliák, az első csoportbeliek pedig a gyenge alkáliák. A skót Joseph Black (1728-1799) doktori disszertációjának témája a hólyagkövet jól oldó anyag keresése volt. Az orvostudomány helyett azonban a kémiának tett nagy szolgálatot. Az orvosdoktori cim elnyerése után két évvel, 1756-ban jelent meg az "EXPERIMENTS UPON MAGNESIA ALBA, QUICKLIME AND SOMÉ OTHER ALCALINE SUBSTANCES" cimü müve, amelyben ak ezdettől, kémiai kutatómunkája eredményeit ismertette. Az akkori orvosi vélemény szerint az alkáliák között kellett keresni a legjobb hólyagkőoldó anyagot. Black a szóbajöhető anyagokat fizikai és kémiai szempontból kezdte vizsgálni, hiszen azok tulajdonságait alig ismerték. Gondos kísérleteiben kö"Országos Műszaki Múzeum, 1117 Budapest