Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
TANULMÁNYOK - Vajda P.–White, J. A.: Bay Zoltán úttörő Hold-radar kísérletének harmincadik évfordulója és a korszerű radar csillagászat
VAJDA PÁL X - WHTTE, J. A, BAY ZOLTÁN ÚTTÖRŐ HOLDRADAR KÍSÉRLETÉNEK HARMINCADIK ÉVFORDULÓJA ÉS A KORSZERŰ RADARCSILLAGÁSZAT Jól ismert, hogy az első radarkontaktus egy Földön kivüli égitesttel harminc esztendeje, 1946-ban valósult meg. Az U. S. Army Signal Corps (Belmar, New Jersey) 1946. január 10-én kapott radarvisszhangot a Holdról. Magyarországon Bay Zoltán 1946. február 6-án észlelte a Hold radarvisszhangját. A két kísérlet teljesen független volt egymástól, minthogy a második világháború idején semmiféle tudományos kapcsolat nem volt az Egyesült Államok és Magyarország között. A két kisérlet harmincadik évfordulóján, történelmi szempontból, fel kell hivni a figyelmet arra a tényre, hogy a hosszú időtartamú jelintegráció alkalmazásával Bay Zoltán kisérleti eljárása és berendezése egy lépéssel tovább ment abban az irányban, amelyet a korszerű radarcsillagászat követ. Az amerikai kisérlet J. H. De Witt irányításával folyt, és 1946-ban (1), illetve 1949-ben (2) került közlésre. Az adó-és a vevőkészülék frekvenciája kristályvezérléssel működött, minek következtében detektálás előtti sávszükitést lehetett alkalmazni és egyes visszavert jeleket észlelni. A katonai radarberendezés jellemzői (csucsenergia, impulzus hosszúság, hullámhossz, antenna rendszere, a vevő zajszintje) alkalmasak voltak az egyes visszhang-jelek megfigyelésére, és a Holdról érkező visszaverődések azonosítására az időkésés és a frekvencia Doppler-eltolódása alapján. Bay Zoltán csoportjának munkája az újpesti Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában folyt. A Hold-kisérlet 1944-ben kezdődött a csoport egy katonai célú, saját kidolgozású radarkészülékének felhasználásával. A háborús események miatt csak 1946 elején sikerült eredményt elérni, miközben az elpusztult berendezéseket kétszer is újra kellett épiteni. Baynak nem állt rendelkezésére kristályvezérlésü adó vagy vevő, ezért a detektálás előtt széles sávot kellett használnia a vevőberendezésnél, az adó és a vevő frekvencia-ingadozásainak kiegyenlítésére. A vevő sávszélességének szükitésére a detektálás után került sor. Amint az jól ismert, ez a módszer alacsonyabb jel/zaj arányt ad, mint a detektálás előtti sávszükités módszere. Számításaiban Bay Zoltán abból a közelfekvő feltevésből indult ki, hogy a 2, 5 méteres mikrohullámok elhanyagolható elnyeléssel haladnak át az ionoszférán, továbbá, hogy a holdfelszín visszaverési együtthatója (reflexiós koefficiense) 0,1 nagyságrendű (hasonló a földfelszínéhez). A berendezés jellemzői alapján (amelyek lényegben hasonlók voltak az amerikai készülékéhez, x 1123 Budapest, Alkotás u. l/a. ^The American University. Washington D.C. 20016. 113
