Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Bendefy László: Az abszolutizmus korának technikatörténeti anyaga az Országos Levéltárban
A kutatás nehézségei A kutatásnak még napjainkban is komoly nehézségei vannak. Egyik legfőbb akadályt az iratok nyelve jelenti. A XIX. század első felében a családi és uradalmi levéltárakban fennmaradt iratanyagon kívül csak a községi és megyei közigazgatás irataiban használták rendszeresen a magyar nyelvet. Egyébként a latin volt a kötelező. Alig akadt ember, aki e helytartótanácsi rendelettel szembe mert volna szállni. Huszár Mátyás 1827. március 27-én kelt, a Duna-mappáció állásáról szóló kimerítő jelentését magyarul terjesztette a helytartótanács elé. Értéke miatt nem dobták vissza, de ettől a naptól fogva Huszár nem a kiváló szervező és nem dísze és esze a magyar folyószabályozás ügyének, hanem rebellis magyar, akit nem célszerű a folyószabályozás országos szervezetének élén megtartani. Két éven belül el is érték, hogy koholt vádak alapján elmozdítsák tisztéből és Vásárhelyi Pált állítsák helyébe 2 . 1848-ban, az önálló magyar kormány a közigazgatásban ugyan általánossá tette a magyar nyelvű írásbeliséget, de a Bach-kormányzat — a latint mellőzve, — a német nyelv kötelező használatát vezette be. A százával hazánkba telepített osztrák és cseh hivatalnokok a német nyelvnek már akkor is részben elavult curiális stílusát használták. Ennek nehézségeit csak fokozza az alantas tisztviselők (írnokok) szervilis szelleméből fakadó igyekezet, amely a különben is nehezen olvasható gót betűs iratokat a fölöslegesen alkalmazott cikornyákkal esetenként szinte olvashatatlanná teszi. : E tekintetben a mérnökök kivételek. A magyar mérnökök német nyelvű jelentéseiket is gyakran, sőt talán többnyire latin betűkkel írják. A gót betűs mérnöki jelentések, akár magyar, akár betelepített osztrák mérnököktől származnak, túlnyomó többségükben jól olvashatók. Ha azonban a mérnök csak a fogalmazást készítette, és írnok tisztázta le azt, a műszaki iratokban is találkozunk az agyoncikornyázott gót betűs szövegekkel. Ezek, a mai fiatalabb műszaki szakemberek számára, mivel nem tudnak sem latinul, sem németül, szinte megközelíthetetlenek. A másik nehézséget az abszolutizmus kori anyag roppant tömege okozza. A szakszerű levéltári szolgálat az archivális anyag megfelelő elrendezésével és leltárak készítésével igyekszik a bajon segíteni. Ez a szándék azonban ez ideig teljes mértékben csak az Országos Levéltárban valósult meg. Az anyag rendezése az -abszolutizmus kori levéltár vezetőjének, Sashegyi Oszkárnak, az OL helyettes főigazgatójának vezetésével több, mint tízéves munkával megtörtént. Nemrég pedig megjelent a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában Sashegyinek a Bach-korszakban felgyűlt hatalmas iratanyagot, levéltári leltár formájában ismertető alapvető munkája 3 . Bárki, aki kutatni óhajt az Országos Levéltárnak abszolutizmus kori anyagában, mindenekelőtt Sashegyi művéből kell tájékozódnia. A tanácsi levéltárak azonos korú anyagában való kutatáshoz tájékoztatást és segítséget csakis a helyi levéltári igazgatók, illetőleg tudományos dolgozók nyújthatnak. Az Országos Levéltár kiadásában már a korábbiakban is jelent meg az abszolutizmus kori levéltár anyagát ismertető kiadvány. így a szóbanforgó archivális anyag alapleltár-kötete 4 , valamint az OL fond- és állagjegyzékének I. kötetében a „D" szekcióra vonatkozó, 23 oldalt kitevő rész 5 . Ezek a kézirat jellegű kiadványok az anyag első rendezése alkalmával készültek; idők folyamán azonban a rendszerezés tovább folytatódott, és az 1950-es években kialakított osztályozás tökéletesebbé vált. így Sashegyi 3 alatt idézett művének beosztása némileg eltér a 4 és 5 alatt idézettekétől.
