Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Bendefy László: Az abszolutizmus korának technikatörténeti anyaga az Országos Levéltárban
. A lényegbeli különbséget azonban nem ez jelenti, hanem a 3 a.id. mű jellege •és 1 szellemi tartalma. Ilyen hatalmas anyagban ugyanis, ha bármennyire tökéletesen helyre is állították az iratok eredeti rendjét, vagy ha azt egy megfelelő, jól átgondolt levéltári rend helyettesíti, az eligazodás nehézségekkel jár. Erre tekintettel a szerző az OL „D" szekciójába foglalt 282 állagának leírásához az újonnan rendezett abszolutizmus kori levéltárral kapcsolatban sok új, eddig ismeretlen adatokat tartalmazó, és módszerében is eredeti, sokrétű, helyenként komoly történeti tanulmánynak is beillő adalékot közöl. Bevezető tanulmányában összefoglaló képet nyújt a korszak „politikai" igazgatásának történetéről, az e korbeli iratokról, és az ezekből kialakított levéltárról; majd közigazgatás-történeti periódusok és igazgatási ágak szerint csoportosítva, egyenként sorra veszi a kormányhatóságokat és szakhivatalokat, elemzi funkcióikat és bemutatja iratanyaguk összetételét. Műve így nemcsak a levéltár anyagában igazft el, hanem egyben új oldalról, a polgári állam, illetőleg az államigazgatás kiépítésének szempontjából tárgyalja az abszolutizmus korát. Ezenkívül kimerítően foglalkozik Magyarország az időbeni kormányzatának történeti elemzésével 6 . A bevezető fejezet 5 — 6 oldalt kitevő része foglalkozik a hozzánk is átplántált, bonyolult osztrák iratkezelési rendszerrel. Szól a beérkezett iratok iktatásáról, elintézésük és kiadásuk módjáról, valamint az iratok megőrzéséről. Ha az itt előadottaknak ismeretében tekintjük át az iratanyagot, akkor rájövünk arra: ez a szörnyen gondos és körmönfont bonyolultnak látszó iktatási rendszer arra volt jó, hogy a mindenekfölött álló és őrködő rendőrhatóság mindenkinek minden lépéséről tudjon, s talán még a gondolatokat is számon tarthassa 7 . A birodalmi centralizmus korában (1849— 1860) működött politikai hatóságok iratai között is számos műszaki vonatkozású irat, térkép, terv és egyéb rajzos dokumentum látható. Az októberi diploma korából (1860—1867) származó iratok tömege technikatörténeti szempontból is nagyon figyelemre méltó. Itt található — többek között — Forgách Antal észak-magyarországi királyi biztos; az Erdélyi királyi udvari kancellária, a magyar kancellária és a helytartótanács iratainak ismertetése. Leggazdagabb anyagot a harmadik rész kínál. Itt kerülnek ismertetésre a politikai kormány hatóságok felügyelete alatt működött szakhivatalok iratai. Ezek közül már itt kiemeljük a provizórium időszakának (1849— 1853) hatósági jellegű, építészeti hivatalait, mint például a Magyarországi cs. kir. országos építési igazgatóságot 8 , a kerületi és járási építészeti hivatalokat, a magyarországi cs. kir. katonai és polgári kormány építészeti osztályát (1853—1860); a budai, pozsonyi, soproni, kassai és nagyváradi cs. kir. orsz. építésigazgatósági osztályokat; a különböző építésvezetőségeket (1854—1862); az 1860-ban rövid időre megszervezett cs. kir. országos építészeti hatóságot; a Tisza-szabályozás központi hatóságát (1851— 1867), stb. Értékes anyagot tartalmaznak a „Vegyes építési iratok (1820 — 1867)". Közöttük találhatók a Sárköz szabályozására, az újpesti kikötő építésére •és egyéb folyószabályozási és útépítési, stb. munkálatokra vonatkozó iratok. Igen nagy tömegűek a bányászatra vonatkozó iratok. Sashegyi műve tehát az egykori hivatali szervezetek, illetőleg a szervezetek történeti fejlődésének alapulvételével épül fel. Ennek a történeti fejlődési rendszernek megállapításával a mű mintegy összefoglaló keretet adott mindazoknak a részlettanulmányoknak (Tagányi K. 9-10 , Kapossy J. 11 , T. Polónyi N. 12-13 és mások munkáira gondolunk), amelyek önmagukban is tökéletesek ugyan, de mégis szükség volt e szervezeti rendnek és a levéltári rendszer fejlődéstörténetének szigorú megállapítására. E tudományos kutató munka következményeként a korábbi
