Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KÖNYVISMERTETÉS - Erdély Péter: Richard R. Hillis: Richard Arkwright és a pamutfonás

Eastman a századforduló filantróp amerikai kapitalistájának tipikus alakja volt. Óriási vagyonából sokat áldozott az oktatás- és egészségügy fejlesztésére, igyekezett alkalmazottainak körülményein minél többet javítani. Szimpatikus személye, feltalálói ötletessége, nagyszerű üzleti érzéke méltóvá teszi arra, hogy a technikatörténet kiemelkedő alakjai között tartsuk számon. Palló Gábor Richárd L. Hilis: Richárd Arkwright és a pamutfonás (Richárd Arkivright and Cotton Spinning) Priory Press Limited 1973. 96 oldal (angol nyelven) „Richárd Arkwright és a pamutfonás" a címe a manchesteri Tudomány- és Technikatörténeti Múzeum igazgatója könyvének, jóllehet magáról Arkwright-ról meglehetősen kevés adat áll rendelkezésére. Talán valóban Sámuel Salte-nak, Arkwright kortársának a könyv befejezéseként álló szavai jellemzik legjobban: „Mr. Arkwright boldog feltaláló volt. Életében adatott meg az, ami keveseknek — az elismerés." Ha a könyv lapjain nyomon követjük életét a szegény prestoni családból a lovaggá ütött Arkwright cromfordi kastélyáig, kitűnik, hogy ez az életpálya sem volt irigylésre méltóan gondtalan. Arkwright 1755-ben, nősülésekor még borbély Boltonban. Sok idő telik el 1769-ig, amikor megkapja a szabadalmat „egy olyan gépezetre, amellyel pamut, len és gyapjú fonása végezhető". Az 1770-es évek elején alapítja meg társaival a híres cromfordi üzemet, amelyben a gépeket vízierő hajtja. Innen származik fonógépének közhasználatú elnevezése: „waterframe". 1755-ben újabb szabadalmat kap, találmánya ezúttal egy kártológép. Közben üzeme, majd üzemei gyártelepekké fejlődnek, gépei számtalan ötlettel gazdagodnak. „Lakótelepet" épít munkásainak, szociális juttatásokat vezet be. Ezalatt állandóan harcolnia kell szabadalmainak fenntartásáért és jogainak védelméért. A sors iróniája, hogy James Hargreaves, a „spinning jenny" fonógép feltalálója, első licenc vásárlóinak egyike. Ha meggondoljuk, hogy Hargreaves szegényházban halt meg, miközben a „spinning jenny"-t Anglia-szerte használták, helytállónak tűnik Salte megállapítása. A könyv jelentős része azonban nem Arkwright személyével folalkozik, hanem találmányaival, ismertetve a többi, mérföldkövet jelentő textilipari találmányt John Kay „repülő vetélő"-jétől kezdve Jacquard szövőgépéig. így, mintegy mozaikokból áll össze az ipari forradalom híres találmányainak kialakulása, összefüggéseik és problémáik. A kor, amellyel a könyv foglalkozik, igen érdekes szakasza az eredeti tőkefelhalmozás korának. A nagybirtokok bekebelezték a parasztgazdaságokat, és a parasztok egy része mezőgazdasági bérmunkássá vált, nagyobbik részét pedig felszívta a város, az ipari forradalom. „A szövés, amelyet eddig falun a parasztok mellékesen űztek, hogy a szükséges ruházatukat megszerezzék, volt az első munka, amely az érintkezés kiterjedése által ösztönzésre és további kiterjesésre tett szert. A szövés volt az első és maradt a legfőbb manufaktúra." írja Marx és Engels a Német Ideológiában. Angliában a pamutfeldolgozás problémáival folytatott küzdelem során bontakozott ki az ipari forradalom, és jött létre a gépi nagyipar, éppen a manufaktúrák kiteljesedésének és egyben felbomlásának talaján. Marx így ír erről a Tőkében: „Fonógépek, gőzgépek, stb. már akkor is voltak, mielőtt olyan munkások lettek volna, akiknek kizárólagos munkája abból áll, hogy gépeket, orsókat kell készít19* 291