Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KÖNYVISMERTETÉS - Kempler Kurt: Dr. E. Hickel: Arzneimittel-Standardisierung im 19. Jahrhundert in den Pharmakopöen Deutschlands, Frankreichs, Grossbritanniens und der Vereinigten Staaten von Amerika

senek. ... Vaucanson, Arkwright, Watt, stb. találmányai azonban csak azért születhettek meg, mert a feltalálók a manufaktúra korszak következtében igen tekintélyes számú ügyes műszaki munkással rendelkeztek." És valóban, Cartwright, a szövőgép feltalálója maga mondja: „Gondolataim végrehajtására egy asztalost és egy kovácsot szerződtettem." Ezek a gépek azonban még nem a gépi nagyipar termékei. Nem „mechanikai szörnyetegek", formájukban még nem a funkció testesül meg, hanem a mesterség hagyományos formái, a mester ízlése. Anyaguk nagyrészt fa, díszítéseik hasonlók a korabeli bútorok díszítéséhez. Hogy mit jelentettek mégis ezek a gépek, arról a könyv Edward Baines-nak a XIX. század közepén elhangozott szavait idézi: „A pamutipar kialakulása hazánk töténetének kritikus időszakára esett. Anglia elvesztette amerikai gyarmatait, de a hazai ipar felvirágzása többet jelentett, mint ennek a vesztesének a kiegyenlítését. Feltalálóink leleményessége helyrehozta politikusaink tévedéseit. ... Anglia sokkal többet köszönhet Arkwright-nak és Watt-nak, mint Nelson-nak és Wellington-nak." Talán még érdekesebb lenne a könyv, ha mindezekből nem csupán sejtetne valamit, hanem a találmányokat és alkotóikat elhelyezné a technikai fejlődéssel szoros kölcsönhatásban levő társadalmi-gazdasági környezetbe, a klasszikus kapitalizmus kifejlődésének társadalmi összfolyamatába. Erdély Péter Erika Hicker: Arzneimittel-Standardisierung im 19. Jahrhundert in den Pharmakopoen Deutschlands, Frankreichs, Grossbritanniens und der Vereinigten Staaten von Amerika. Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft m. b. H. Stuttgart, 1973., 294 oldal. A gyógyszerészet történetével foglalkozó szakemberek számára rendkívüli értékes a szerzőnek 1971-ben elkészült habilitációs munkája. Az előszóból megtudjuk, hogy két éves USA-beli, majd további két éves otthoni ösztöndíj tette lehetővé számára ezt az imponálóan sok adatot tartalmazó kutatást, melynek elismeréseként a Braunschweigi Egyetem Gógyszerésztörténeti Tanszékének docense lett. A mű címe is kifejezi azt, hogy a 19. század folyamán a gyószerstandardizálás fogalma egyet jelentett a gyógyszerkönyvvel. Mivel a 20. század elejéig már majd minden önálló állam megalkotta saját nemzeti gyógyszerkönyvét, ezek teljeskörű vizsgálata, illetve összehasonlítása még az adott feltótelek mellett is csak felületes áttekintést tett volna lehetővé. A nemzeti gyógyszerkönyvek közötti elkerülhetetlen szelektálás szempontjait az határozta meg, hogy a jelentős politikai súllyal bíró országok gyógyszerkönyvei a szerző vizsgálatai szerint más országok gyógyszerkönyveinek szerkesztésére is kihatottak. A kötet három fő részre tagozódik: A) Országonként és kronologikus sorrendben ismerteti a négy kiválasztott ország, összesen 35 kiadást képviselő gyógyszerkönyveit; emellett érinti a országok egyes gyógyszerészeti sajátosságait. Foglalkozik pl. azzal, hogy mikor vált a gyógyszerkönyv használata hatóságüag előírt intézkedéssé; milyenek voltak a gyógyszerészek kiképzési viszonyai, stb. B) Tárgyalja a természettudományoknak a gyógyszerkönyvekre gyakorolt hatását. Először a kemikáliák, növényi drogok és galenikumok nómenklatúrájának kialakulását ismerteti. Ez akkoriban nem egyszerűen nevezéstani kérdés, hanem az ellentétes elméletek harca is volt. Nagy jelentőségű a gyógyszervizsgálat tárgyalása. Itt nyomon követhető az egyszerű, orga-